« Szem evolúció, minden mennyiségben   | Főoldal | Szabályozás és fejlődés »

2008. november 10., hétfő

 

Nem értik 3. - Genetika és makroevolúció

 dolphin | 17:03 | Áltudományok ÉRTEM-vita Evolúció Öröklődés
Share

(Vendégmunkásunk, SexComb, újra lesújt.)

Cikksorozatunk harmadik részéhez érkezett (előzmények itt és itt), szerencsére az értelmes tervezés hívei ellátnak bőven elemeznivalóval. A ma boncasztalra fektetett cikk itt található, a jelöletlen idézetek ebből az írásból származnak.

Mendelt nem véletlenül tartjuk a genetika atyjának. Az őáltala végzett kísérleteket a mai napig tanítják az egyetemeken, éppen azért, mert tiszta kísérleti rendszert hozott létre, adatokat gyűjtött, majd az eredményeket megfelelően értékelte ki. Mit is csinált ez a szerzetes? Először is megfelelő modellszervezetet keresett, amelynek végül is a borsó, azaz a Pisum sativum bizonyult. A borsó ugyanis képes önmegtermékenyítésre, gyorsan nő, kevés helyet igényel, ráadásul, mivel termesztett növény, rengeteg változata ismert. Mendel harminckét borsótörzsből két év alatt választotta ki azt a néhány vonalat, amellyel kísérletezni kezdett. Ezek után hét tulajdonságot választott ki, a további munkája során ezek öröklődését vizsgálta.

A kiválaszott tulajdonságok:

  • borsószem alakja: kerek vagy szögletes;
  • sziklevél színe: sárga vagy zöld;
  • a virág színe: bíbor vagy fehér;
  • hüvely alakja: felfújt vagy szemre simuló;
  • hüvely színe: zöld vagy sárga;
  • virágok helyzete: axiális vagy terminális;
  • szár hossza: hosszú vagy rövid.

Ezek után az egyes törzseket addig keresztezte, amíg az utódok több nemzedéken át, nagy mintaszám esetén is egyformák voltak, azaz már nem hasadtak (szegregáltak) tovább. Ő ezeket tiszta vonalaknak nevezte, a mai szóhasználattal homozigótáknak hívjuk őket. Egy diploid élőlény ugyanis minden kromoszómájából két példánnyal rendelkezik, az egyiket az egyik, a másikat a másik szülőjétől kapja, így minden egyes génünkből is két példánnyal rendelkezünk. Egy gén különböző változatait alléloknak nevezzük. Mendel a kísérleteiben minden egyes gén két-két allélját vizsgálta. Az általa tiszta vonalaknak nevezett homozigóta növények tehát az adott génnek az egyik allélját örökölték mindkét szülőjüktől, így utódaiknak is csak ezt adhatták át, így a tiszta vonal egyedein belül keresztezve nem hoztak létre más fenotípusú utódokat, azaz az utódnemzedékek nem hasadtak, azaz szegregáltak.

Mendel a kísérleteiben pontosan nyomon követte az egyes egyedek leszármazását, amit úgy végzett, hogy az éretlen borsóvirágokból eltávolította a porzókat, majd egy kis papírtölcsérrel lefedte őket, hogy idegen virágpor ne szennyezhesse a kísérletét. A kísérletében használt tiszta vonalakat, azaz homozigótákat nevezte P, azaz szülői (Parentes) nemzedéknek, míg az ő utódaikat F1, az F1 nemzedék egymás közötti keresztezéséből származó utódait F2 nemzedéknek nevezte el.

Ezek után tiszta vonalú (!) piros virágú borsót keresztezett tiszta vonalú fehér virágú borsóval (P – szülői nemzedék). Azt tapasztalta, hogy az utódaik, az F1 nemzedék egyöntetűen piros virágúak lettek. Erre magyarázatot is adott, a két szülő a virágszínt meghatározó génnek különböző allélját hordozta, ám mindkettő ugyanabból az allélból kettőt. Az utódaik mindkét különböző allélből egyet – egyet kaptak, így egyformák lettek, mivel a piros virágszín domináns a fehér felett, így a növények fenotípusát ez határozza meg. Gregor Mendel jelölésével élve: A tiszta vonalú, piros virágú szülő AA, míg a tiszta vonalú, fehér virágú szülő aa allélokat hordozott. Az F1 utódnemzedék egyedei az egyik szülőtől egy A allélt kaptak, mivel nem kaphattak mást, míg a másik szülőtől egy a allélt kaptak, hiszen tőle sem örökölhettek mást. Így az F1 nemzedék genotípusa Aa lett. Ez alapján könnyű meghatározni azt is, hogy ugyanannak a génnek két allélja közül melyik a domináns és melyik a recesszív: domináns az, amely a heterozigóták fenotípusát meghatározza, recesszív az, amely fenotípusa csak homozigóta formában jelentkezik.

Ezek után az F1 nemzedék egyedeit egymással keresztezte és meglepődve tapasztalta, hogy a körükben ismét megjelentek fehér virágú egyedek is. Mendel lángelméje ott mutatkozott meg, hogy meg is számolta az utódokat, azaz statisztikai alapon elemezte őket! 705 darab piros virágú és 224 darab fehér virágú növényt kapott. Ezt az arányt ő 3:1 –nek mérte. Ezek után kíváncsi volt rá, hogy az utódok vajon tiszta vonalúak –e? Az F2 nemzedék egyedeit önmegtermékenyítéssel szaporította és megvizsgálta az utódaikat (F3 nemzedék). Azt tapasztalta, hogy a domináns fenotípust mutató egyedek harmada tiszta vonalú, azaz ebben az esetben az utódaik is piros virágúak lesznek, míg a kétharmaduk nem tiszta vonalú, azaz az utódaik között fehér virágúak is felbukkannak, míg a fehér virágúak mind tiszta vonalúak. Arra következtetett, hogy a piros virágúak egyharmada, azaz az összes utód egynegyede AA genotípusú, azaz tiszta vonalú, kétharmada, azaz az összes utód fele Aa genotípusú, azaz fenotípusosan piros virágú, ám az utódaik között fehér virágúak is megjelennek, míg a fehér virágúak aa genotípusúak, természetesen tiszta vonalúak.

Ezzel a keresztezéssel Mendel "belelátott" az F2 nemzedék piros virágú egyedeinek a genomjába, meg tudta állapítani, mi volt a genotípusuk. Az utódok megoszlása pontosan követte a modell alapján számolt matematikai esélyeket. A piros virágú F1 nemzedék tagjai mind Aa genotípusúak voltak, azaz az utódaik fele az A, másik fele az a allélt örökölte tőlük. Így a modell alapján megjósolható az F2 nemzedék tagjainak a fenotípusa. (Az ábra innen származik.)

Mivel az F2 nemzedék tagjai egyenlő eséllyel öröklik a szülői alléleket, azaz mindkét szülőjüktől 1/2 eséllyel kapják meg az A vagy az a allélt. Tehát ha az első társaságot nézzük, mi az esélye, hogy AA genotípusú egyed jöjjön létre? 1/2 eséllyel örökli az egyik szülőjétől az A allélt, 1/2 eséllyel örökli a másik szülőjétől is az A allélt. Mivel a mindkét esemény véletlennek tekinthető, az együttes bekövetkezésük valószínűségéhez az egyes valószínűségeket össze kell szorozni. 1/2X1/2=1/4, azaz a matematikai modell alapján az F2 nemzedék egynegyede lesz tiszta vonalú piros virágú, azaz AA genotípusú. Ugyanígy kiszámolható, hogy az F2 nemzedék egyedei közül hányan lesznek fehér virágúak, azaz aa genotípusúak: 1/2X1/2=1/4. Ezek után kiszámolható, hogy 1/2 az esélye az Aa genotípus kialakulásának.

Mendel kísérletei pontosan követték a matematikai modellt, azaz tiszta vonalú szülők (P) AA X aa keresztezésekor az F1 utódok egyöntetűen Aa genotípusúak, fenotípusukra nézve a domináns allél által meghatározott fenotípust mutatják, azaz piros virágúak. Az ő beltenyésztésükből származó utódok 1/4 –e AA azaz homozigóta piros virágú, 1/2 –e Aa azaz heterozigóta piros virágú és 1/4 –e aa genotípusú azaz fehér virágú. Azaz az F2 nemzedék fenotípusára nézve 3/4 –ük piros (AA+Aa), 1/4 –ük fehér virágú (aa).

Ezek után megismételte a kísérletet az általa vizsgált tulajdonságokkal és mindegyikkel hasonló eredményt kapott. Ebből arra következtetett, hogy az általa feltárt törvényszerűségek nem egyedi, elszigetelt példák, hanem a növények öröklődésére általánosan jellemzők. Azóta beigazolódott, hogy az általa feltárt folyamatok nem csak a növények öröklődésére igazak, hanem minden diploid szervezetére.

Szülői fenotípusok F1 F2 F2 arány
Piros x fehér virág mind piros 705 piros : 224 fehér 3,15 : 1
Sárga x zöld szem mind sárga 6022 sárga : 2001 zöld 3,01 : 1
Felfújt x befűzött hüvely mind felfújt 882 felfújt : 299 befűzött 2,95 : 1
Zöld x sárga hüvely mind zöld 428 zöld : 152 sárga 2,82 : 1
Axiális x terminális virág mind axiális 651 axiális : 207 terminális 3,14 : 1
Hosszú x rövid szár mind hosszú 787 hosszú : 277 rövid 2,84 : 1

Mendel éppen azt igazolta, hogy az egyes allélok öröklődése matematikai esélyeket követ, a recesszív allélok nem lappanganak valamilyen varázslatos módon néhány száz nemzedéken át, hogy aztán látszólag a semmiből újra előtörjenek. Az allélek "újrakeveredése" szigorú statisztikai törvényszerűségeket követ. Két heterozigóta keresztezésekor az utódok negyede a recesszív fenotípust mutatja. Ha egy adott fenotípusért két függetlenül öröklődő gén recesszív allélja a felelős, az utódok 1/16 –oda akkor is a recesszív fenotípust mutatja (1/4X1/4), ha három gén recesszív allélja felelős érte, akkor 1/64 –ede (1/4X1/4X1/4) és így tovább. Az egyes egyedek genotípusa egyszerű keresztezési kísérletekkel vizsgálható, így a "rejtett" recesszív allélek megléte egyértelműen igazolható vagy cáfolható. Mendel éppen azt igazolta, hogy megfelelő kísérleti rendszerben az egyes egyedek genotípusa éppen úgy vizsgálható, mint a fenotípusa.

Vizsgáljuk meg Gregor Mendel eredményeinek fényében az értelmes tervezés híveinek állításait:

"A legtöbb variáció a meglévő gének rekombinációjával (újra-elrendeződésével) keletkezik."

"Az „új” jelleg, ami látszólag a semmiből bukkan elő, valószínűleg nem is új, csupán egy recesszív gén kifejeződése, amely mindvégig jelen volt. Amikor a tenyésztő újfajta kutyát vagy húsosabb marhát hoz létre, valójában csak a géneket keveri meg egy kicsit, hogy a recesszív gént kifejezésre juttassa."

Alighanem Mendel eredményeinek a fényében el kell, hogy vessük azt a feltételezést, hogy évszázadokon át, több százezer egyed genomjában százszámra lappanghatnának fel nem ismert recesszív allélok, anélkül, hogy egyetlen homozigóta recesszív egyed is született volna. Egy allél hiába recesszív, az utódoknak átadása szigorú matematikai törvényszerűségeket követ, ezek mérhetőek, százalékos esélyek formájában kifejezhetőek, ezek alapján az egyes recesszív jellegek fenotípusbeli megjelenése pontosan megjósolható. Hol vannak a tacskólábú farkasok? Hol vannak a bulldogpofájú farkasok? Miért nem születnek pincsiméretű farkasok? Ha ezek az allélek olyan gyakoriak, hogy a tenyésztők "vakon", azaz a domináns fenotípust mutató egyedek tenyésztésével is mintegy "véletlenül" begyűjtötték a tenyésztett kutyák közé, a vadonban miért nem figyelhetőek meg a recesszív allélekre homozigóta egyedek? Rengeteg farkast tartanak állatkertekben, mégsem születnek köztük a szerző által feltételezett recesszív jellegeket hordozó egyedek, pedig, ha ezek a gének ott lappanganának a genomjukban, időnként mindenképpen kellene születnie egy-egy recesszív fenotípust is mutató egyednek. Viszont legjobb tudomásom szerint nem írták le a farkasokról, hogy ilyen elképesztő formagazdagságot mutatnának, márpedig, ha ezek a recesszív allélek ott lennének a farkas genomban, éppen a mendeli genetika szabályai szerint kiszámítható eséllyel születniük kellene a recesszív fenotípusokat mutató egyedeknek. Viszont valamiért mégis hiányoznak a recesszív allélekre homozigóta egyedek. Hogyan lehetséges ez? A legvalószínűbb magyarázat annyi, hogy a tenyésztés során bizony új mutációk is keletkeztek, nem csak a már meglévő allélek keveredtek újra.

Amúgy érdekes kérdés, hogy a feltételezett értelmes tervező minek tervezett ennyi fölösleges, sőt, káros allélt az egyes génekre, ha amúgy sem nyilvánulnak meg soha a vadállatok fenotípusában? Feltételezem az értelmes tervezés nem azért történt, hogy az ebtenyésztők egyesületi tagjainak legyen megfelelő alapanyaga majdan, százezer évekkel később.

"Vegyük szemügyre a zsiráfot: túlméretezett végtagok, megnyúlt nyak, esetlen testtartás – látszólag minden ügyetlenül aránytalan. Ennek ellenére a zsiráf testrészei bámulatos összhangban állnak egymással: az állat elegáns könnyedséggel mozog, és olyan erős a rúgása, hogy kevés természetes ellensége van."

A zsiráf nagy méretű, vadon élő, lassan szaporodó afrikai állat. Szinte mindenki ismeri, viszont tökéletesen alkalmatlan genetikai modellszervezetnek. Több mint egy évig vemhes, a nőstény három-négyévesen válik ivaréretté, azaz egyetlen nemzedékváltást kb. öt év alatt lehetne megfigyelni, ráadásul rendszerint egyetlen egyet borjadzik, így az utódok statisztikai elemzése is elég nehézkes. Ennek fényében nem meglepő, hogy tudomásom szerint még soha senki sem végzett egyetlen genetikai kísérletet sem zsiráfon. Vitaindítónak viszont tökéletes egy alapvetően genetikai tárgyú cikkben, hiszen mivel egyetlen sornyi adat sincs az öröklődéséről, a szabad elméletalkotást nem zavarják holmi tények és kísérleti eredmények. (Néhány elszórt vizsgálat történt, mikroszatellita merkereket, mitokondriális DNS-t vizsgáltak, illetve egy interferon gént, azonban a zsiráf öröklődéséről nincsenek adatok.)

Nézzünk meg inkább egy példát, ahol a háziasítás folyamata jól követhető sőt, még az egyes tulajdonságok öröklődése is ismert. Gondolom nem kell bemutatnom a szíriai aranyhörcsögöt, amely kedvelt háziállat nálunk is. Latin neve Mesocricetus auratus. Magyar nyelven is bőséges forrásanyag áll a rendelkezésünkre róla (pl. itt, itt, itt, vagy itt), így nem fáradnék a bemutatásával.

Miért ilyen különleges ez a rágcsáló? Az első aranyhörcsögöt 1930–ban fogták be, ez egy anyaállat volt az éppen meglévő almával együtt. A fiatalok közül mindössze három egyedet, egy nőstényt és két hímet tenyésztettek tovább, a ma fogságban élő aranyhörcsögök ettől a három egyedtől származnak (Később alapítottak néhány más tenyészállományt is, újabb befogott egyedekből, de ezekkel a populációkkal nem foglalkoznék.). A vad típusú hörcsög – meglepő módon - aranyszínű bundájú, ám az idők során a tenyésztők több különböző színváltozatot alakítottak ki. Ezek közül csak néhányat tárgyalnék, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Létezik egy halványszürke színváltozat, amelyet az lg gén domináns allélja (Lg) okoz. Ismert egy ezüstszürke változat, amelyet az sg gén domináns allélja (Sg) okoz. A sárga színt az X kromoszómához kötött to gén domináns alléja (To) alakítja ki. Ezeken kívül léteznek a bunda mintázatát módosító gének is. A ragyogó szatén színt az sa gén domináns allélja (Sa) okozza. Ezeken kívül domináns jelleg a háton végigfutó fehér csík (ba gén Ba allélja), illetve a bunda fehér foltossága (ds gén Ds allélja), valamint a fehér has is (wh gén Wh allélja). Mivel az összes szelídített aranyhörcsög attól a nyolcvan éve élt három jószágtól származik, kijelenthetjük, hogy ezek az allélok bizony mind a szelídítés során jelentek meg, új mutációs események nyomán, egyszerűen azért, mert dominánsan öröklődnek, azaz az alapító egyedek nem hordozhatták őket a genomjukban észrevétlenül, mindenképpen megjelent volna a fenotípusukban is, azaz látni kellett volna, ha ezeket az allélokat hordozzák. Az aranyhörcsög esetében kizárhatjuk, hogy vad populációkkal történt volna valamilyen keveredés, hiszen fogságban tenyésztik, ráadásul vadon csak a világ egy szűk területén él. Ezzel a rövidke példával azt hiszem a boncolgatott cikk minden kiindulási állítását sikerült cáfolnom, egy megfelelő modellállat segítségével:

  • Ezek az allélek dominánsak, azaz nem minden, a tenyésztés során megjelenő tulajdonság öröklődik recesszíven.
  • Ezek az allélek a populáció alapítóegyedeiből biztosan hiányoztak, ha meglettek volna, a fenotípusban is jelentkezniük kellett volna, tehát szükségképpen új mutációs események során alakultak ki.
  • A tenyésztés során láthatólag nem csak a recesszív allélok újrakeverése történt, hanem bizony új domináns (!) allélok is megjelentek.

 

"Ezzel szemben a mendeli modellben a gének sokkal inkább különálló részecskékhez hasonlítanak, amelyek az öröklődés folyamán nem változnak."

" Elfogadható becslés, ha azt mondjuk, hogy egy 1000 fős populációban

egyetlen egyedben egyetlen mutáció fordul elő."

"Hogyan megy végbe a változás a mendeli genetika keretein belül?"

Drake J. W. és munkatársai 1998–as cikkében találunk néhány érdekes adatot az egyes szervezetekben megfigyelt spontán, azaz minden külső beavatkozás nélkül bekövetkező mutációk gyakoriságáról. A spontán mutációk bekövetkezésének esélye egy szervezeten belül az egyes gének esetében sem egyforma, például kukoricában a spontán mutációk bekövetkezésének esélye a több gén átlagában: 7,7X10-5 . Ennek fényében az 1X10-3 becslés, amit a szerző hoz éppen csak százszor-ezerszer több, mint a valóságban bekövetkező mutációk száma. Ezzel meg is fejtettük az okát, miért bizonyultak olyan állandónak a gének Mendel kezeiben: Ő a kísérleteiben néhány száz növényt vizsgált végig, a legnagyobb egyedszámot is a borsószemek vizsgálatakor elemezte, körülbelül nyolcezer egyedet. Kukoricában átlagosan körülbelül minden hétszázhetvenezredik egyedben történik mutáció egy adott génben, tehát matematikai esélye akkor lett volna, hogy Mendel egyetlen egy mutációs eseményt megfigyeljen a borsószem színében, ha körülbelül százszor ennyi egyedet vizsgált volna a kísérletben, a többi tulajdonság vizsgálatakor pedig még ennél is kisebb mintaszámmal dolgozott. Ezek alapján elég könnyű megfejteni ezt a rejtélyt: Spontán mutációk lényegesen ritkábban történnek, mintsem hogy Mendelnek esélye lett volna meglátni őket a néhány száz egyeddel végzett kísérleteiben, így lehet, hogy ő a géneket megváltoztathatatlan egységnek látta. Egyszerűen túl kevés egyedet vizsgált ahhoz, hogy mutációs eseményeket figyelhessen meg. Ugyanezen cikk szerint egy egérben 6,6X10-6 ecetmuslicában 8X10-6 eséllyel történnek mutációk. Ez alapján akárhogyan is nézzük, a szerző becslése lényegesen több mutációval számol, mint amennyi a valóságban megtörténik.

" Továbbá a beltenyésztés a hibás jellegek koncentrációját eredményezheti, és ahogy a faj átlagos morfológiájától egyre távolabb kerülünk, egyre több disszonanciát, stresszt és csökkenő termékenységet tapasztalunk. Az ilyen túltenyésztett populáció gyakran hajlamos visszafejlődni a faj átlagos morfológiai irányába."

Ha a szerző maga szögezi le, hogy új allélok nem keletkeznek, csak a meglévőek eloszlása változik, hogyan fejlődhetnének vissza a beltenyésztett populációk? A szerző – nem mellesleg teljesen alaptalan - állítása szerint minden egyes tenyésztett állatban meglévő minden egyes jelleg recesszíven öröklődik, a tenyésztők mindössze ezeket a recesszív alléleket hordozó egyedekből hoznak létre tiszta vonalakat, azaz állítják homozigóta állapotba. Amennyiben az adott, túltenyésztett jelleget okozó tulajdonság recesszíven öröklődik, akkor nem változhat meg mutációs esemény nélkül, hiszen az egyed homozigóta, azaz "aa" genotípusú, onnan tudjuk biztosan, mert különben a domináns fenotípust mutatná. Ebben az esetben teljesen érthetetlen, hogyan "hajlamos az ilyen túltenyésztett populáció visszafejlődni a faj átlagos morfológiai irányába", hiszen ehhez az egyedeknek valahonnan varázslatos módon génenként egy domináns allélt kéne szerezniük a semmiből, hiszen az ő genomjukban ez nem lehet meg. Hogyan lehetséges ez? Mert ugye ha ez bekövetkezne, akkor éppen az a hasznos mutáció lenne, amely az értelmes tervezés hívei szerint nem is létezik.

" A mutációk létrehozhatnak például összegyűrődött, túl- vagy alulméretezett szárnyakat. Eredményezhetnek megduplázódott szárnyakat is, de nem eredményeznek újfajta szárnyakat, és főleg nem alakítják át a gyümölcslegyet egy újfajta rovarrá."

" Nincs azonban az a mennyiségű finombeállítás, ami a jelenlegi testfelépítéséből egy teljesen új testfelépítést tudna létrehozni."

Az ilyen kijelentések előtt érdemes lenne tisztázni, mi számít "újfajta" szárnynak? Ha az nem, ami nagyobb, az sem ami kisebb, az sem amiből kettő helyett négy van? Nem tudom, nekem az, hogyha a légynek két szárnya helyett négy nő, eléggé új testfelépítés. Például ha egy ember négy karral születne, vagy a kézfejei közvetlenül a vállából állnának ki, esetleg a karjai leérnének a földig, vagy a karjai helyett is lábai nőnének, nem mondanám rá, hogy ez teljesen olyan, mint a többi, semmi új nincs benne. Sokkal de sokkal könnyebb lenne érdemi vitát folytatni, ha az értelmes tervezés hívei meghatároznák az elvárásaikat. Ha eldöntenék, hogy mi számít "újfajtának", akkor lehetne rá példát hozni. A jelenlegi helyzet az, hogy az "újfajta" meghatározása annyi: Amilyen mutációt valaha is leírtak, az éppen nem "újfajta". Mikor lenne elfogadható az eredmény, azaz mik az "újfajta" követelményei? Sajnos erre semmilyen elfogadható meghatározást sem kapunk, ami, ha meggondoljuk valóban kényelmes, hiszen így akármilyen példát hozna is egy biológus, arra rá lehet mondani, hogy pont nem az.

"Másképpen fogalmazva, a tenyésztők édesebb kukoricát, húsosabb tehenet tudnak produkálni, de nem tudják a kukoricát más növénnyé vagy a marhát más állattá alakítani."

Érdemes megvizsgálni a Raphanobrassica nevű növényt. Ezt Gregorij Karpecsenkó szovjet tudós hozta létre 1928–ban, tehát nem igazán új eredmény. Retek és káposzta növényeket keresztezett, ám úgy, hogy mindkettőt kolhicinnel kezelte, így a kromoszómák nem váltak szét az ivarsejtképzéskor és az utódba mindkét növény teljes genomja bekerült. A retek és a káposzta diploid kromoszómaszáma egyaránt 18, az új növény diploid sejtjeiben 36 kromoszóma található. Amiért érdekes: Ez a növény egyáltalán nem terméketlen, ivarsejteket képez, magot hoz, így minden további nélkül termeszthető, azonban egyik szülői fajjal sem képes termékeny utódot létrehozni. Sajnos a növény gyökere a káposztáéra, levele pedig a retekére hasonlít, így nem igazán ehető, de kétségkívül ez egy olyan eset, amikor a tenyésztők két fajt egy teljesen más fajjá alakítottak, amelyik külső-belső tulajdonságaiban különbözik mindkét szülői fajtól. Másik, később végzett növénynemesítési munka a Triticale, azaz a búza és a rozs teljes genomját hordozó gabona megalkotása, az ötvenes években. A termesztett búza diploid kromoszómaszáma 42, a rozsé 14, nem csoda, hogy a Triticale diploid kromoszómaszáma 56. A Triticale mindkét szülői faj jellegzetességeit magán viseli. A tenyésztők igenis képesek egyes növényeket "más növénnyé" alakítani.

"Ezzel szemben a mendeli modellben a gének sokkal inkább különálló részecskékhez hasonlítanak, amelyek az öröklődés folyamán nem változnak."

"A mutációk szerencsére eléggé ritkák, mert túlnyomó többségük ártalmas, és csak néhány

semleges."

"Ugyanígy a mutációk is csak elvétve javítják a DNS üzenet minőségét, és túl sűrű előfordulásuk akár halálos is lehet a szervezetre nézve."

"A gének rekombinációjával ill. mutációkkal generált kicsiny változások elősegíthetik ugyan a természetes kiválasztódás által a szervezet „finombeállítását”, lehetővé téve, hogy ökológiai környezetéhez jobban alkalmazkodjék."

"Ezek a behatárolt változások nem akkumulálódnak, ahogy a darwini evolúciós teória megkívánná az új makrováltozások létrehozásához."

Ha a cikk elején azt állítja, hogy Mendel igazolta a gének állandóságát, miért ír folyton mutációkról? Most akkor mutációk egyáltalán léteznek, vagy nem? Már csak azért, mert a mutációk létét elég nehéz lenne tagadni. Majd a szerző maga is elismeri, hogy léteznek előnyös mutációk, amelyek "javítják a DNS üzenet minőségét", ám néhány sorral feljebb határozottan állítja, hogy mindegyik mutáció káros, vagy semleges. Akkor most léteznek előnyös mutációk, vagy nem? Ha a mutációk elősegíthetik a szervezet "finombeállítását", akkor ezek szerint mégis vannak előnyös mutációk. Ha állítja, hogy az egyes előnyös mutációk nem halmozódnak fel, miért beszél éppen a "gének" "finombeállításáról", így többes számban? Ezek szerint akkor a hasznos mutációk mégis csak felhalmozódhatnak? Az előnyös mutációk felhalmozódása nem éppen az az evolúció, ami a szerző szerint nem is létezik? Miért ennyi az önellentmondás ebben az alig néhány oldalas rövid szövegben?

Mi a legnagyobb bajom ezzel a cikkel? Az, hogy egyetlen egy adat sincs benne. Ír a zsiráfról, amely állat genetikáját soha senki sem vizsgálta, valamint a kutyákról, amelynek öröklődése elég kevéssé tanulmányozott, de egyetlen adatot sem hoz a kutya génjeiről sem. Egyetlen tulajdonság öröklődéséről sem ír, csak homályos általánosságokat említ. Ráadásul a cikk állításai minden alapot nélkülöznek, egyszerűen vonzó közhelyek. Miért van az, hogy az értelmes tervezés hívei, akik az evolúciós elméletek elemzésekor a legapróbb részletekre is kísérletes bizonyítékot követelnek, a saját elméleteik esetében ettől nagyvonalúan eltekintenek? A szerző teljesen alaptalan tényeket szögez le, majd ezekből von le messzemenő következtetéseket. Mint bölcseleti munka vagy szépirodalmi alkotás talán megállja a helyét, de semmilyen kapcsolatban sincs a valósággal. Olvassuk el, mit is jelent pontosan a tudományos módszertan!

  1. lépés: Megfigyelés és kísérletezés - Adatgyűjtés
  2. lépés: Feltételezés – Az adatok magyarázata
  3. lépés: Előrejelzés – A feltételezés alapján a rendszer működésére és jövőbeli változásaira vonatkozó "jóslatok" megtétele.
  4. lépés: Ellenőrzés – A feltételezés talaján álló előrejelzések összevetése a valósággal.

Az éppen vizsgált cikk a tudományos módszer melyik lépését tartja be? Teljesen alaptalan, egymásnak részben ellentmondó feltételezésekből és minden kísérleti bizonyítékot nélkülöző kijelentésekből indul ki. Adatgyűjtést nem végez. Feltételezéseit valóban kibontja, ám ezek adatok híján teljesen értékelhetetlenek, csak lógnak a levegőben. Előrejelzéseket nem tesz, és nem ellenőrzi, hogy az általa felépített feltételezések milyen viszonyban állnak a valósággal. Ahol az állításai ellenőrizhetőek, azaz egy megfelelő modellrendszerben, például a szíriai aranyhörcsög esetében, ellent is mondanak a természetben megfigyelt tényeknek, azaz az ellenőrzés során elbuknak. Ki kell hogy jelentsük, hogy tetszetős elmélet, ám a valósághoz semmi köze sincs.

Drake J. W., Charlesworth B., Charlesworth D., Crow J. F. (1998) Rates of spontaneous mutation. Genetics 148(4): 1667-1686.


Eddig 16 komment érkezett ()

  1. freia:
    2008. 11. 11. 1:26

    Érthető, összeszedett, jó cikk.

  2. Tancsibacsi:
    2008. 11. 11. 15:11

    A zsiráf egy szempontból még érdekes: a nyakcsigolyáinak száma megegyezik a többi emlősével. Ez kifejezetten nem vall egy tervezőre, hanem sokkal inkább arra, amit Jacob evolúciós barkácsolásnak nevezett.

  3. Koopac:
    2008. 11. 11. 15:58

    Arról tud valaki valamit, hogy Mendel fenotípus választásánál csak oltári nagy mák volt, hogy a felelős gének nem kapcsoltak, vagy „kozmetikázta” az adatokat? Így vagy úgy, nem semmi amit véghezvitt.

    Ha a mai papok is ilyenek lennének, akkor – kis túlzással – a templomban a Fajok eredetéből olvasnák az evangyéliomot :)

  4. SexComb:
    2008. 11. 11. 19:59

    Koopac:
    A borsónak mindösszesen hét pár kromoszómája van, Mendelnek sikerült minden kromoszómán pontosan egy jelleget hordozó gént kijelölni. Nem tudunk róla, hogy más jellegeket is vizsgált volna. Minden kutatás első avagy alaptörvénye, hogy szerencse nélkül úgysem jutsz semmire.

    Amúgy a pletyka szerint Mendel később megpróbálta a saját törvényeit az állatok öröklődésére is alkalmazni, ám ott semmire sem jutott, mivel a házi méhet választotta modellszervezetnek, amelynek az öröklődése jóval bonyolultabb, mivel itt a hímek, azaz a herék haploidok, vagyis minden egyes kromoszómából csak egyetlen egyel rendelkeznek, így a méhek öröklődése nem követi a borsónövényekét. Ráadásul a herék megtermékenyítetlen petékből erednek, tehát kizárólag az anya genomját hordozzák. A méhanya életében egyszer párosodik, így sokkal nehezebb keresztezéseket végezni vele. A második kísérlettel nem volt szerencséje.

  5. fairi:
    2008. 11. 12. 16:12

    SexComb

    ertem.hu/content/view/171/16/
    Ez lenne jó következő témának,na itt sokmindent nem értenek..
    Gondolom ha vki beírna nekik,ma élő minden faj átmeneti alak,azon végképp becsődölnének:)
    Nem értem mennyit tudnak ezen az átmeneti alakon lovagolni,mi számít nekik átmeneti alaknak,ezt sose tudtam meg...

  6. SexComb:
    2008. 11. 12. 23:29

    fairi:
    A helyzet az, hogy a genetikához és a molekuláris biológiához inkább értek, mint az őslénytanhoz, így inkább ezekről írnék, mert nem szeretnék abba a hibába esni, mint az ÉRTEM mozgalom szakértői, akik egyetemes mesterként mindenről megfellebbezhetetlen véleményt formálnak.

  7. Tancsibacsi:
    2008. 11. 13. 2:09

    Koopac,

    Mendel jegyzőkönyveiből az tűnik ki, hogy bizony több tulajdonságot vizsgált kezdetben, de végül csak erről a hétről beszélt, amikre ilyen szépen kijöttek az eredmények (elsősorban a III. törvény, a független öröklődés).
    Később aztán egy botanikus (Nageli) javsalatára a hölgymállal (Hieracium) is kísérletezett, de ott sem tudta reprodukálni az eredményeit. www.pubmedcentral.nih.gov/articlerender.fcgi?artid=1456139

  8. primavis:
    2008. 11. 13. 17:26

    fairi/Sex Comb:
    no én meg paleontológus vagyok, így csak annyit fűzhetek hozzá, hogy minden egyed átmeneti alak! A szülei és az utódai közt átmenetet képvisel! S mivel ez mióta élőlény létezik a Földön így történik, tényleg nem értem a problémájukat!
    Érdekes lene, ha egyszer végre bizonyitani tudnák, hogy mitől régi faj a szülő és mitől új már az utód? s mivel ilyen persze nem létezik, akkor hogyan is van ez az átalakulás, az új fajok megjelenése? már rég várok egy ilyen vitapartnerre, de nem tolakszanak!

  9. fairi:
    2008. 11. 13. 20:10

    Sexcomb

    Igazad van.ám a hétköznapi embernek mégis az őslénytan többet mond a genetika..
    átlaghalandónak a legtöbb cikked értelmetlen,tele technoblablával..
    én értem,ezt tanulom az ELTE-n,mondjuk genetikám nem volt eddig:(

    Ennek a blognak mi a célja,hétköznpi ember is megértse,vagy csak a szűk biológusoknak,aki úgyse hisz az ÉRTEM-ben...

    Őslényekről mindenki halott,kövületekről is,és pont ez adja az EE elmélet egyik fő támaszát(genetika is)
    Erre az ÉRTEM írta,mégse igaz,mivel sztük az ID bizonyítják,de még a kreacionisták is ezt mondják...

  10. SexComb:
    2008. 11. 14. 10:47

    primavis:
    Akkor azt hiszem fairi felhívása neked is szól. Ha gondolod kivesézhetnék.

    fairi:
    "átlaghalandónak a legtöbb cikked értelmetlen,tele technoblablával"

    Azét ez fájt. Minden egyes cikket úgy próbálok írni, hogy szakirányú végzettség nélkül is érthető legyen, éppen azért, mert a biológusokat nem kell meggyőzni arról, hogy létezik evolúció. Amúgy technoblablával az ÉRTEM mozgalom cikkei is bőven tűzdeltek, nem tudom miért hihetőbbek? Éppen ezért hivatkozok ahol csak lehet interneten is meglévő forrásokra, illetve ingyenesen is hozzáférhető cikkekre, hogy aki akar, nyugodtan olvasson utána!

  11. Irbisz:
    2008. 11. 14. 11:43

    "Érdekes lene, ha egyszer végre bizonyitani tudnák, hogy mitől régi faj a szülő és mitől új már az utód? s mivel ilyen persze nem létezik, akkor hogyan is van ez az átalakulás, az új fajok megjelenése? már rég várok egy ilyen vitapartnerre, de nem tolakszanak!"
    nem örülnél ha jönne, én már vitáztam ilyenekkel.
    Nem lenne esélyed a "meggyőzésre" mert a kiindulópont és az a
    alkalmazott logika teljesen más.
    No, és ezt hagyod ki a számításból, a hit és meggyőződés ellen nagyon keveset ér a logika és a bizonyíték... lazán anullálja a legkorrektebb és leghelytállób érvedet is.

  12. SexComb:
    2008. 11. 14. 12:40

    Irbisz:
    Nekem épp ez a bajom az egésszel. Mondják azt, hogy ez hit. Egy vallásos nézet, amely bizonyításra nem szorul és nem valós tényeken alapszik. Nekem azzal semmi bajom sem lenne, mindenki abban hisz, amiben akar. Tanítsák hittanórán, vagy a hétvégi tanfolyamokon. De ne akarják az iskolákban biológia órán taníttatni, illetve tudományos elméletként eladni a vallásukat!

  13. bubuka:
    2008. 11. 14. 14:15

    a szükséges mértékű technoblabla szerintem jó, mert 1. rákényszerít h utánaolvass ha nem érted; 2. jobb pontosan fogalmazni mint analógiát kitalálni és aztán magyarázkodni h nem ezt mondtad.
    Ezért nem vagyok híve a dumbdown trendnek, amikor fantasztikus szalagcímek írják h megfejtették az emberi genomot meg hogy megtalálták a T-rex DNSét. A ló..t fejtettek meg, megszekvenálták, és nem a DNS maradt meg hanem a kollagén fehérjét hasonlították össze.

    ami meg a közönséget illeti, attól tartok elég szűk réteg. Dehát a Bartók rádiót se azért fizetik mert a legnépszerűbb, hanem mert van egy szűk réteg aki azt szereti.

    Az idelátogató ÉRTEM-es emberkéknél meg eleve esélyünk sincs, semmit nem ért abból amit tagad, és ezen semmilyen igyekezet v magyarázás nem segít. Nekik nem az evóval van bajuk, hanem a valósággal.

  14. fairi:
    2008. 11. 15. 0:36

    "Minden egyes cikket úgy próbálok írni, hogy szakirányú végzettség nélkül is érthető legyen, éppen azért, mert a biológusokat nem kell meggyőzni arról, hogy létezik evolúció. Amúgy technoblablával az ÉRTEM mozgalom cikkei is bőven tűzdeltek, nem tudom miért hihetőbbek?"

    persze az ÉRTEM is tesz technoszavakat,de "szép" példákon próbálja bemutat(zsiráfja a kezdetén,semmi köze a témához),lehet rosszak de szemléletesek..

    Ez a cikked jó lett,elején a Mendeli genetikával,de a nejlonos baci már gyomorfekvőbb,mondjuk a téma is nehéz...
    Ők megengedhetik a hanyagságot,nem mennek a részletekbe hanem kijeletik tervezett,és punktum,de neked bele kell menni,ami pont nehezíteni fogja az átlagolvasónak a megértést...

  15. Irbisz:
    2008. 11. 15. 16:05

    SexComb,
    ha nem egy nyelvet beszéltek, akkor nem is lehet konszenzusra jutni :)
    vitázni lehet, kell is, de annak tudatában h. meggyőzésre nincs esély- viszont aki kívülállóként olvassa a vitát az legalább lássa h. ki az aki érvel, tényekre hivatkozik, bizonyít, azaz igyekszik a tudományosságnak megfelelni, és ki az aki általánosságokban blablázik, kijelent dolgokat amire nincs HITELES bizonyíték (pl. itt találtak egy ilyen és iilyen leletet amit a legkorszerúbb kormeghatározási eljárásal ennyi mió évesre datáltak, de ha rákérdezel, kik, hol, milyen eljárással, hol tették közre akkor nincs válasz :)), moralizál, kinyilatkoztatja h. ez nem elképzelhető tehát nem is lehet stb.
    És azért nem simerik el h. ez Hiten alapul, mert ha taníttatni akarják (iskolában) koszerű tudományos nézetek helyett/mellett, akkor legalább azt el kell érni h. alternatív tudományos elméletnek minősüljön, ami jelenlegi szinten egyenértékű az evolúciós tannal.
    Így nézve logikus h. miért igyekeznek tudományosság látszatát kelteni és nem simerik el h. itt ideológiáról és hitről van szó ....

  16. SexComb:
    2008. 11. 15. 17:45

    irbisz:
    Igazából nem is az a célom, hogy meggyőzzem az ÉRTEM prófétáit, mert ez lehetetlen. Biztosan tudom, mert leveleztem néhányukkal. A végső menedékük: "Ez még több kutatást igényel." Viszont azért mégis csak jobb, ha hozzáférhető az elméleteik cáfolata is, ha esetleg valakit érdekel a kérdés ne egyoldalúan tájékozódjon.

    fairi:
    Igen, épp ez az egyik bajom ÉRTEM mozgalommal. Gyönyörű, költői képeket alkalmaznak, amelyek azonban semmit sem jelentenek. Én inkább nem akarnék mindent élettelen tárgyakhoz hasonlítani, mert nagyon félrevinné a kérdést.

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.





Mijez
A Kritikus Biomassza egy főként biológusokból álló baráti társaság blogja, ahol megmondjuk a véleményünket mindenféle biológiával kapcsolatos témáról és nemcsak...