Amikor 2006 augusztusában a Corcept Therapeutics cég bejelentette, hogy Corlux nevű antidepresszánsának hatásvizsgálata során a vizsgálati személyek 30.5%-ában figyeltek meg pozitív hatást, a cég részvényei zuhanórepülésbe kezdtek. Nem mintha a 30.5% olyan kevésnek számítana, sőt. A zuhanás igazi oka a kísérleti adatsor egy másik oszlopa volt, az amelyikben a placebo-hatást mérték.
A placebo vizsgálatok alatt olyan kísérleteket értünk, amikor pl. a vizsgált személynek adott pirula valójában nem tartalmay hatóanyagot, csak azt mondják a delikvensnek, s ezt követően vizsgálják a hatást. Laikus számára ez fölöslegesnek tűnhet - hiszen "ha nem adtunk gyógyszert, akkor úgysem történik majd semmi" -, de nagyon nem az. Szervezetünk bizonyos esetekben egész fantasztikus mértékben becsapható. A Corlux esetében a placeboval kezelt, ún. "kontroll" vizsgálati alanyok 28.6%-a esetében lehetett gyógyulást észlelni - azaz a hosszú hónapok kutatómunkájával és dollármilliárdok felemésztésével kifejlesztett gyógyszer kvázi hatástalannak bizonyult.
És ezzel nem volt egyedül. Egy áprilisban megjelent felmérés szerint, a legtöbb új-generációs antidepresszáns, köztük a Prozac is, gyakorlatilag csak a legsúlyosabb esetekben képes picit többet nyújtani mint a placebo (és akkor még nem is említettük az esetleges mellékhatásokat).
Mi lehet a biológiai oka a placebo-hatásnak? Teljes válaszunk még nincs, de a rendelkezésünkre álló információk már oszlatják a ködöt. Már pusztán annak a tudata, hogy "kezelést kapunk" - függetlenül attól, hogy közben valójában esetleg csak cukrosvizet ittunk, vagy "gyógypuszit" kaptunk - , agyunk jellegzetes területeinek aktivációját okozza. Az egyik ilyen terület az ún. nucleus accumbens (NAcc), amely idegrendszerünk egyik "élvezeti központja" - számos drog itt fejti ki hatását -, általánosan a jutalomváráshoz köthető aktivitásáról nevezetes. A NAcc aktivitása pedig olyan szisztémás válaszreakciót indít el szervezetünkben, melynek eredményeként általánosan javul a közérzetünk.
Érdekes módon placebo-hatás és placebo-hatás közt is van különbség, cukrosvíz és mímelt akupunktúra nem azonos mértékben hat. Utóbbi potensebb, mivel - feltehetőleg - látványosabb rituálé szükséges hozzá, ami mind azt érezteti a beteggel, hogy őt és problémáját nagyon komolyan veszik.
A placebo hatékonyságának ismeretében talán meglepőnek tűnhet, hogy orvosi berkekben komoly vita tárgya, hogy etikus-e az alkalmazása. Az Amerikai Orvosi Kamara (AMA) szerint nem, helyette bíztatás és nyugtatás a megfelelő eljárás - gyakorlatban azonban az orvosok többsége továbbra is alkalmazza.
Van persze a világnak egy olyan szegmense, ahol a placeboval kapcsolatos etikai és praktikus megfontolások nem okoznak koránt sem ekkora gondot. Mára, az ún. "alternatív gyógyászat" keretén belül, sok millió dolláros iparág jött létre a placebo hatás üzleti kiaknázására. Nem azt állítom persze, hogy a jóga, vagy akupunktúra, vagy herbalizmus minden formája sarlatánság. Számos esetben valóban létező, tanulmányozható ezeknek a kúráknak a hatásmechanizmusa (nem mindig eredménnyel). Ezzel teljesen szemben áll a homeopátia hihetetlen népszerűségnek örvendő biznisze, ahol színtisztán az ezoterikus mesével nyakonöntött placebo hatást kapjuk kézhez.
S hogy a homeopaták nagy része nem teljesen cinikus pénzlenyúló, hanem maga is szentül hisz az általa hirdetettekben? Nos, a placebo természeténél fogva, ez csak erősíti a hatást.
)
Nagyon jo, hianypotlo cikk, koszi!
KGyST:
Tulajdonképpen mondjuk egy vakbélgyulladás esetén nem is rossz a 30% -os gyógyulási arány, bár ha ahhoz mérjük, hogy a műtét ellenben a betegek 99% -án segít, elég rossz. Legalábbis én nem tenném rá az életemet, még ha ingyen van, akkor sem.
KGyST,
ne erts felre, en nem vagyok mindenaron gyogyszerparti, sot, ha ki tudjuk hasznalni a placebo hatast, hasznlajuk. Es igen, sok gyogyszergyar szinten cinikusan nyulja ke a penzt, epp ezert fontos az allami szabalyozas, a folyamatos kormukre nezes. Ugyanakkor azert a placebo nem hat mindenre egyforman. Lesznek mindig olyan betegsegek, ahol a gyogyszeres kezelest nem valtja ki a kamilla tea.
Nyilvánvaló, egy lábtöréshez sem fülöp-szigeteki kézrátételes sebészet kell, de van egy ilyen oldala is a kérdésnek.
Kedves dolphin! Jól indult a poszt de a vége elég gyenge lett..Azt hittem megtudok valamit a placebo hatásról erre megtudtam, hogy nem kedveled a homeopátiát. Szerintem ennél sokkal érdekesebb, hogy hogyan működik a placebo hatás? Én speciel nem ítélem el a placebo alkalmazását, mert ha beteg vagyok, nem érdekel mivel és hogyan gyógyítanak meg, egészséges akarok lenni. Ha ezt placebóval, hipnózissal, akármivel érik el, nem érdekel.
www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/18978107
Eben a cikkben mit hoznak ki eredményként,vagy mi a konklúzió???
Nem értettem meg...
Úgy érzem, hogy félreértésre ad lehetőséget a cikk. Nem derül ki, hogy a Corlux nevű szer már piacon lévő, vagy még kísérleti stádiumban lévő-e. Az itteni kritikus, alternatív medicinát éltető hozzászóló szerintem úgy értette, hogy már piacon van a szer. Én úgy értem, hogy még nincs, hiszen minek kéne amúgy tesztelni. Ha írnál ezzel kapcsolatban valamit, talán eloszlatnád a felhőket.
Puerto,
amit konkretan tudunk a placebo mukodeserol, az zanzasitva van a poszt kozepen. Mivel a hatast emberekben tudjuk csak vizsgalni, szinte kizarolag nem invaziv modszerek johetnek szoba (mint fMRI), hogy megertsuk mikent jon letre. Ez pedig lassabba teszi a kutatast.
fairi,
azt vizsgaltak, hogy a szules elotti akupunkturas kezeles megroviditi-e a kitolas idejet, illetve csokkenti-e a beavatkozas (pl. indukcio) szuksegesseget. A valasz, mindket esetben, nem.
zeneszpeter,
a Corlux nem kerult piacra (tudtommal), pont a teszt eredmenyek miatt.
"Egy áprilisban megjelent felmérés szerint, a legtöbb új-generációs antidepresszáns, köztük a Prozac is, gyakorlatilag csak a legsúlyosabb esetekben képes picit többet nyújtani mint a placebo"
Ezt a többek között PLoS Med. cikk által mutatott képet árnyalja Nature Reviews Drug Discovery-ben (www.nature.com/nrd/journal/v7/n5/full/nrd2584.html) kicsit később megjelent "válasz". Itt a szerző a cikk meta-analízisen alapuló bizonyítékait elemzi. Érdemes ezt is elolvasni. Amúgy tetszik ez az összefoglalód.
Ide kapcsolódik ez is, e!
sciencenow.sciencemag.org/cgi/content/full/2008/1202/1
Engem mondjuk nem győzött meg teljesen. Az a gond a pszichológiai-pszichiátriai betegségekkel, hogy nehéz meghúzni a határvonalat a szervi és a gondolkodásbeli eltérések között. Egy nem szervi baj, könnyen kezelhető(nek tűnik) ha az illető elhiszi, hogy kapott valamit a gondjára. Ezért szerintem nem ez a legjobb betegségcsoport a placebohatás általános tesztelésére.
Én örülök, ha vmilyen placebótól gyógyulok meg. Annak biztosan nincs mellékhatása.
Emberek, azért a placebo hatás versus gyógyszer- vagy egyéb kezelési hatás tekintetében igen nagy különbség van betegségek, tünetek, terápiák között. A hivatkozott vizsgálat egy pszichiátriai kórképhez kapcsolódó klinikai végpont (50% reduction in the BPRS positive symptom subscale)esetében igyekezett statisztikailag szignifikáns hatást kimutatni, sikertelenül. Ebből annyi következtetést lehet levonni, hogy az adott gyógyszer, az adott kezelési protokoll mellett, az adott végpont tekintetében nem hozott szignifikáns javulást. Az, hogy a placebo csoport javult, érdekes, de bizonyos szempontból lényegtelen, ez nem bizonyíték arra, hogy a placebo orvoslás általában hatásos lenne. Max annyit lehetne ennek alapján állítani, hogy a vizsgálatba vont betegcsoportnál, az adott klinikai végpont tekintetében a placebo kezelés javulást hozott. De ha a placebo hatás vizsgálata lett volna a cél, akkor szükség lett volna egy egyáltalán nem kezelt csoportra (akik placebo készítményt sem kaptak). Lehet, hogy ők is javultak volna, amiből meg arra lehetne következtetni, hogy a placebo gyógyszer hülyeség, elég, ha az orvos megvizsgálja a beteget, és válaszol a kérdéseire. Az AMA álláspont gondolom nagyjából ezt mondja.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Meg lehet a kérdést a másik oldalról is közelíteni: a sarlatánok kvázi zéró befektetett összeggel hozzák a 28,6%-ot, az orvostudomány százmilliárdos nagyságrendű gyógyszerbeszerzésekkel ehhez képest hozza a 30,5%-ot, melyik a költséghatékonyabb? Az adó/TV ma Magyarországon (és máshol a világban) nem cinikus pénzlenyúlás?
Ne értsetek félre, én nem a sarlatánok pártján állok, de a hagyományos orvostudomány ilyen típusú érvei agyaglábakon állnak.