Humán bejegyzései

2005. december 19., hétfő

 

Bőrszínek

 dolphin | 4:23 | EvoDevo Humán

Miért különbözik egyes emberi csoportok bőrszíne? Nyilván nem azért alakult így, hogy hosszú évszázadokon keresztül, a "mi" és "ők" kategóriák fenntartóinak munícióként szolgáljon, mert a természet nem foglalkozik ilyen hülyeségekkel. Annak, hogy különböző éghajlatokon különbözik az egyes emberek bőrszíne, kőkemény élettani okai vannak. Azokon a területeken, ahol erősen süt a nap és nagy az UV-A sugárzás a fekete bőrszín kiszűri a DNS-ben kárt okozó napsugarakat (éppen ezért sokkal alacsonyabb ezeken az égöveken a sötétbőrszínüek körében a bőrrák aránya), illetve megvédi a lebomlástól a DNS szintézishez fontos folát nevű molekulát. Ugyanakkor a napfénynek nemcsak káros hatása van, hanem nagyon fontos a D-vitamin szintéziséhez, ezért mérsékelt égöveken, ahol a napfény nem annyira erős, a világos bőrszín sokkal több előnnyel jár. A bőrszín egy melanin nevű pigmenttől függ, amelyet a bőrben található sejtek, a melanociták termelnek speciális sejtorganellumaikban a melanoszómákban (világos bőrű emberekben ennek a termelésnek a beindulásához erős napsütésre van szükség, ezért "barnulunk" le a tengerparton). A bőrszínek közötti eredendő különbség ezen melanoszómák számából és nagyságából ered.

Annak ellenére, hogy a bőrpigmenttáció sejttani alapjairól sokat tudunk, a genetikai háttér elég homályos. Eddig főként a melanocortin-1 receptor (MC1R) fehérje szekvenciája és a bőrszín között írtak le összefüggést [1], most azonban egy újabb gént lehet a listához adni (a jól csengő és könnyen megjegyezhető slc24a5-ről van szó) és ezúttal némi funkcionális adatsor is alátámasztja ezt a megfigyelést [2].
A felfedezés egy zebrahal mutánsnak köszönhető, amely a narancssárgás színe miatt a golden keresztnévre hallgat. Ha hinni lehet a szakmabeli pletykáknak, Keith Chang csoportja közel tíz éve klónozgatta a mutációt okozó gént, míg végül siker koronázta törekvéseiket, olyannyira, hogy az eheti Science címlapjáig (majd onnan a vezető hírportálokig) jutott az eredményük.

1. Ábra: A golden zebrahalak bőrében kisebb és halványabb melanociták találhatók (A,B). [2]

A golden zebrahalak pigmentációjának hibája ahhoz vezet, hogy a melanocitáik kisebbek és halványabbak, bennük kevesebb melanoszóma van (naná, hogy jó modellnek tűnt az emberi bőrpigmentáció tanulmányozásához is) (1. Ábra). Mint azt a hosszas klónozás eredménye kiderítette, a mutációt egy iontranszporter, a már említett SLC24A5 szekvenciájának megváltozása okozza, amely egy diszfunkcionális (és ezért még mRNS korában lebomló) fehérjét hoz létre. Maga az iontranszporter a sejt belsejében található, feltételezhetően a melanszómához tartozó membránokban mutatható ki, s a Ca2+ ionok bejutását segíti elő az említett sejtstruktúrába, illetve szerepe lehet a melanoszóma pH-jénak szabályozásában is. (Mivel ez a két esemény fontos a melanoszóma enzimjeinek működéséhez, könnyű levonni a következtetést, hogy mivel jár, ha a transzporter nem működik.)

Ami igen érdekes, hogy a mutációt ellensúlyozni lehet, nemcsak a normális zebrahal slc24a5 gén mRNS-ének a halembrióba való bejuttatásával, hanem a humán megfelelővel is, ami azt sugallja, hogy az emberekben a gén igen hasonló funkciókat tölthet be. Ez vezetett oda, hogy a kutatók az emberi genetikai állomány variációit feltérképező Hap-Map Project segítségével elkezdték vizsgálni, hogy van-e összefüggés a gén variációi és a bőrszín között. Egyetlen nukleotida különbséget fedeztek fel, amely a fehérje szinten egy aminosav (Ala->Thr) cseréjét okozta. Míg a 111. aminosavpozícióban levő ősibb alanint (Ala111) kódoló szekvencia 93-100% arányban szerepelt az afrikai-, indián-, vagy kelet-ázsiai származású mintákban, addig az újkeletű threonint (Thr111) kódoló DNS 98.7-100%-ban dominálta az európai genetikai állományokat.
Remélem ezen a ponton egy kicsit mindenki felkapta a fejét, hiszen a fent leírtak alapján ez nem lehet "A" bőrszín gén, hiszen az ősibb variáns jelen van a világosabb bőrű kelet-ázsiaiakban is. Való igaz (épp ezért igen bosszantó, újságírói slendriánság, hogy a főbb újságok és portálok már-már úgy aposztrofálták a hírt, mintha a bőrszínt kódoló egyetlen génről lenne szó), de nem is meglepő, hiszen a bőrszín tipikusan több gén által kódolt, ún. multigénes tulajdonság, nem véletlen hogy igen sok bőrszín árnyalat létezik. Az azonban bizonyítható, hogy az SLC24A5 polimorfizmusának köze van a bőrszínhez: összehasonlítva különböző populációkban a bőrszínárnyalatokat, egyértelműnek tűnik, hogy a sötétebb szín az ősi allélal van kapcsolatban. Sőt kis statisztikázással azt is kihozták a mintákból, hogy az iontranszporter gén polimorfizmusa, az európai-afrikai bőrszínkülönbség kb. 25-38%-áért felelős. Az azonban sajnos nem derül ki, hogy az említett emberi polimorfizmus milyen funkcionális következménnyel jár. Míg a zebrahal esetében egyértelmű, hogy a pigmentáció eltérést a mutáns esetében fehérjét kódoló mRNS gyors lebomlása okozza, addig az emberekben nincs ilyesmiről szó, csak egy kisebb szekvenciaeltéres figyelhető meg a különböző bőrszínű egyének esetében. Ez valószínűleg az SLC24A5 működésére van kihatással, de hogy pontosan mi történik az még a jövő zenéje.

[1] Harding RM, Healy E, Ray AJ, Ellis NS, Flanagan N, Todd C, Dixon C, Sajantila A, Jackson IJ, Birch-Machin MA, Rees JL. (2000) Evidence for variable selective pressures at MC1R. Am J Hum Genet. 66(4): 1351-1361. Epub 2000 Mar 24.
[2] Lamason RL, Mohideen MA, Mest JR, Wong AC, Norton HL, Aros MC, Jurynec MJ, Mao X, Humphreville VR, Humbert JE, Sinha S, Moore JL, Jagadeeswaran P, Zhao W, Ning G, Makalowska I, McKeigue PM, O'donnell D, Kittles R, Parra EJ, Mangini NJ, Grunwald DJ, Shriver MD, Canfield VA, Cheng KC. (2005) SLC24A5, a putative cation exchanger, affects pigmentation in zebrafish and humans. Science 310: 1782-1786.


Na, ehhez szólj hozzá (1)

2005. december 1., csütörtök

 

Az igazi kiHIVás...

 dolphin | 4:22 | Humán Mikrobiológia

Ma van az AIDS világnapja és sajnos idén sincs túl sok örömre ok. A UNAIDS és WHO 2003-ban indított ambíciózus "3x5" programja, mely 2005-re 3 millió harmadik-világbeli beteg számára akart biztosítani antivírus gyógyszereket, "csak" kb. 1 millióig jutott (ami önmagában szép eredmény, de mégsem a kitűzött cél), s minden kontinensen tovább növekedett a megbetegedettek száma. Ez önmagában szomorú adat s csak súlyosbítja, hogy mindez úgy történt, hogy a betegség mortalitása még mindig igen magas (azaz sokkal többen betegedtek meg, mint két egymást követő év különbsége, hiszen az egyik évben a statisztikákat gazdagítók egy jelentős része már nem él a következő évben). Uganda (amely az AIDS elleni küzdelem egy kirakatországának számít) egyes körzeteiben a legutóbbi felmérések kiderítették, hogy a fertőzöttek számának drasztikus (6.2%-os) csökkenése bizonyos körzetekben nem a szexuális szokások megváltozása miatt következett be, hanem tragikus módon az említett magas mortalitás miatt. Persze azért akadnak optimizmusra okot adó adatok is: Kenyában a fertőzött terhes nők aránya az 1999-es 28%-ról 9%-ra csökkent, és azért Uganda számos körzetében a csökkenő mortalitás egyértelműen magatartásbeli változásokkal hozható összefüggésbe. S bár továbbra sincs a betegség ellen védőoltás, a keresésébe beleölt tengernyi pénz és energia ellenére, a tüntetek kezelésére szolgáló gyógyszerek ára a sztratoszférikus magasságokból havi néhány dollárra csökkent. Ez még mindig sok egy szub-szaharai család számára, de reményt ad arra, hogy a következő határidőt tartani lehet és 2010-re minden rászoruló hozzájuthat a szükséges gyógyszeradagjához.


Na, ehhez szólj hozzá (0)

2005. november 22., kedd

 

Hwang őssejt etikája

 dolphin | 15:45 | Humán

Nemrég írtam a koreai Woo-Suk Hwangról és őssejtekhez kapcsolódó munkájáról. Nos, Hwang professzor újból a címlapokon szerepel, bár gyanítom, hogy ezúttal lemondana a kétes megtiszteltetésről. Ugyanis ez alkalommal egy továbbgyűrűdző botrány a híradások apropója.

Hwangot elég kemény kritika érte nemrég koreai kollegái és a Koreai Bioetikai Társaság részéről, amikor kiderült, hogy néhány kísérlete alapanyagául szolgáló petesejtek az egyik diákjától származnak. Ez értelemszerűen összeegyeztethetetlenség (pl. nem lehet egyértelműen kizárni, hogy az illető nem kényszer hatása alatt "adakozott", vagy nem kapott valamilyen más ellenszolgáltatást emiatt) gyanúját veti fel, ami különösen ezen az etikailag amúgy is kényes területen komoly probléma lehet. Bár Hwang a kritikát azzal hárította el, hogy az egész a diák rossz angolsága miatti félreértésből ered [1], a történet november 13-án újabb kanyarulatot vett. Mint arról az International Herald Tribune (IHT) beszámolt Hwang legközelebbi amerikai munkatársa, Gerald Schatten, húsz hónap után váratlanul megszakította az együttműködést, arra hivatkozva, hogy elképzlehető, Hwang hazudott neki etikai kérdésekben.
Hwnag rögvest mindennek a legalaposabb kivizsgálását ígérte. Valószínűleg már ennek a kivizsgálási folyamatnak a részeként a Miz Medi korház vezeto˝je, Roh Sung Il, hétfo˝n elismerte, hogy húsz esetben a kutatásban felhasznált petesejtek nem önkéntes adományból származtak, hanem az adományozó nőknek fejenként 1440$-t fizetett értük. Ugyan az adott időpontban a koreai bioetikai szabályozás ezt még nem tiltotta és a kórházigazgató, ismételten állítja, hogy minderről a petesejteket felhasználó Hwangnak (aki a cikkei végén a petesejteket mindig "önkéntes adományként tüntette fel) nem volt tudomása, az igazi etikai dilemmát felvető kérdésre (miszerint származott-e a kutatásban felhasznált petesejt Hwang diákjától) nem válaszolt. Bár a botrány (elvileg) a koreai labor munkájának tudományos fontosságából nem von le, komoly jellembeli hiányosságokra deríthet fényt.

Ugyanakkor minden éremnek két oldala van és néhányan már azt is pedzegették, hogy Schatten nem feltétlenül azért szakította meg az együttműködést Hwangékkal mert valódi etikai aggályai lettek volna, sőt. Nevük elhallgatását kérő koreai embriológusokra hivatkozva a The Korea Times arra utal egyik cikkében, hogy Schatten, miután minden lehetőséget kimerítve kihasználta Hwangékat és megszerezte azon kísérletek adatait, melyeket az USA jelenlegi szabályozó rendszere miatt saját maga nem tudott elvégezni, elérkezettnek látta az időt, hogy dobja őket. Hwang valóban nagyvonalú volt pittsburghi kollegájával, s így minimális hozzájárulás mellett Schatten levelező társszerző lett például abban a jelentős Science cikkben, amely a terapeutikus klónozás elérhetőségét villantotta fel. Így amennyiben az őssejtek beváltják a hozzájuk fűzött reményeket és a Karolinska Intézetben elérkezettnek látják majd az időt, hogy ezt Nobel díjjal honorálják, a jelölő bizottságnak nem lesz más választása, mint, mindkét levelező társszerzőt jelölni (hiszen papíron egyformán sokat tettek a munkához). Hogy ezeknek a vádaknak van-e valóság alapjuk, vagy csak a sértődöttség mondatta a koreai kutatóval, előbb-utóbb kiderül.

[1] Mandavilli, A. (2005) Profile: Woo-Suk Hwang. Nature Medicine 11: 464.
Előzmény: Hwang

Na, ehhez szólj hozzá (0)

2005. november 19., szombat

 

Az év bacija

 csiburaska | 18:30 | Humán Mikrobiológia
A 2005. évi orvosi-élettani Nobel-díjat Barry J. Marshall és J. Robin Warren ausztrál kutatók kapták megosztva a Helicobacter pylori nevű baktérium 1982-es felfedezéséért, illetve annak megállapításáért, hogy a Helicobacter-fertőzés felelős a gyomor- és bélbetegségek egy részéért. Nézzük át együtt, milyen cikkek jelentek meg idén az év bacijáról!

1982 előtt arra a kérdésre, hogy mitől lesz valakinek gyomorfekélye, a lelkes orvostanhallgatók azt a választ biflázták be, hogy a rossz étkezési szokások miatt. Ma már arról tartanak nemzetközi fórumokat, hogy szűrjék-e a tünetmentes lakosságot Helicobacter fertőzésre...

A felfedezésekor Campylobacter pylorinak keresztelt, majd Helicobacter pylorira átnevezett spirál alakú baktérium az emberi gyomrot és a duodénumot (helyes kiejtés itt) fertőzi meg. Az igencsak savas (pH2) gyomornedvről azelőtt azt gondolták, minden baktériumot elpusztít, ám ez a dogma is megdőlt. A Helicobacter szájon át jut a szervezetbe, valószínűleg még gyerekkorban, szekrétummal való találkozáskor („fecal-oral route”), de terjedhet jó monda módjára szájról szájra is tovább. Miután kolonizálják a (gyomorfal sejtjeit a savas gyomornedvtől védő) mukózaréteget, a baktériumok elkezdenek berendezkedni: ureáz nevű enzimet termelnek, ami a nyálból és gyomornedvből származó ureát hidrogénkarbonát – és ammóniumionná bontja, ez utóbbi a gyomorsavat semlegesítve teremt élhetőbb körülményeket a baktériumok körül. A gyomorban a sejtes immunitás elemei, T-limfociták, természetes ölősejtek próbálnak rendet teremteni, sajnos a H. pylori-fertőzés esetén kevés sikerrel. A savas közegben elhalt immunsejtek szuperoxid-gyök tartalmú „fegyvere” a baktériumok helyett a gyomorfalat alkotó sejtekre irányul. Az elhalt sejtek egyrészt tápanyagot szolgáltatnak a kórokozóknak, másrészt fokozzák a kialakult gyulladást. A baktérium által termelt Cag nevű fehérje képes az emberi sejtekkel reakcióba lpéni, foszforilálódni, majd jelátviteli utat aktiválni a gyomorfal és az immunrendszer sejtjeiben, tovább fokozva a gyulladási folyamatot. A kialakuló gyomorproblémákat tehát a baktérium által kiváltott, azt eliminálni képtelen, így önmagát gerjesztő immunválasz okozza. A krónikus gyulladás kezelés hiányában gyomorfekély illetve –rák kialakulásához vezethet.(1)

A Helicobacter pylori okozta gyomorfekély kezelésének legelterjedtebb módja a gyomorsavtúltermelés kezelésére szolgáló proton-pumpa gátlók antibiotikummal kiegészített alkalmazása. Az Európában kifejlesztett kezelés már egy hét alatt hatásosan elmúlasztja a fertőzést, míg az USA-ban alkalmazott terápia kéthetes. (2) A vakcináció napjainkban még nem megoldott, csak az állatkísérletekban mutatkozott hatásosnak a gyomormegbetegedések kivédésében, emberek esetében nem.

Ha a gyomorig eljutottunk, menjünk egy kicsit beljebb az emésztőrendszerbe. Mondjuk először csak az epehólyagig. A chilei nők halálozási listájának élére az utóbbi húsz évben feltornázták magukat az epehólyagot és az epevezetéket érintő rákos megbetegedések. 46 krónikus epehólyag-gyulladásos chilei paciens mintáját megvizsgálva 23 bizonyult pozitivnak Helicobacter pilire. (Eddig 26 Helicobacter fajt írtak le, melyek az emésztőrendszer különböző részeit kolonizálják.) A vizsgálatot kiterjesztették Japánra és Thaiföldre is, ahol a krónikus epehólyag-gyulladásos paciensek 38%a (Thaiföld) illetve 50%a (Japán) bizonyult Halicobacter pozitívnak, míg epehólyag-illetve epevezető-rákos betegek mintái esetén ezek az arányok még magasabbak voltak (79% és 87%), ami a kontrollcsoport értékeihez (5,9% illetve 6,5%) viszonyítva sokkoló. Egy másik Helicobacter faj, a H. hepaticus fertőzése májnaggyobbodást okoz, de krónikus hepatitis és néhány esetben májrák (hepatocelluláris carcinoma) kialakulásához is vezethez. Ezek után már nem is annyira meglepő a felfedezés, hogy a hepaitis C vírus által okozott cirrhosis illetve hepatocelluláris carcinoma szövetmintáiban is 16szor nagyobb arányban fordul elő valamilyen Helicobacter faj, mint az egészséges májmintákban. Hogy hogynan kerülnek ezek a baktériumok a májba, és hogy a májrák kialakulásában mekkora szerepük van, még kérdéses. (3)

2000-ben a világ második leggyakoribb halált okozó ráktípusa a gyomorrák volt. Japán különösen hirhedt vezető szerepéről a gyomorrák-ranglistán. Az USA-ban, Braziliában valamint Japánban élő japánokon végzett tanulmány azt állítja, hogy a só és a sós ételek fogyasztása igencsak nagy szerepet játszik a gyomorrák kialakulásában és mortalitásában. (A sófogyasztásra a 24 órán át gyűjtött vizeletben található kiválasztott só mennyisége alapján következtettek) Azoknál, akik az eredeti japán szokások szerint étkeztek, akár Japánban akár máshol, gyakoribb volt a gyomorrák előfordulása. A japán konyha sóval tartosított élemlmiszerekre épül, a túlzott sóbevitel pedig megnöveli a Helicobacter fertőzés esélyét, a folytatást meg ismerjük. (A szerző nem tesz említést a füstölt ételekről, de köztudottan azok sem tesznek jót a gyomornak) (4)

Hogy mi tesz jót a gyomornak? Az aszpirin semmiképp. Sokak állatorvosi lova az aszpirin, sok bőrt le is húztak már róla. Ám úgy tűnik, hogy a gyomorfekélyes betegek esetében jobb elkerülni az alkalmazását, legalább addig, míg a Helicobacter-kezelés be nem fejeződött. Ugyan az aszpirin, akárcsak a nemszteroid gyulladásgátlók és a Helicobacter pylori között semmi direkt kapcsolatot nem sikerült kimutatni (íme egy ragyogó példa, mi mindenből lehet ciket írni), mindenesetre függelten gyomorfekélyt okozó rizikófaktoroknak tekintendők, tehát csak vigyázat a kontrolálatlan aszpirinfogyasztással! (5)

Haladva az egyre ezoterikusabb újságok felé, megtudhatjuk, hogy viszont a probiotikumokkal kifejezetten jól járunk. Ezek olyan élelmiszerek, mint például a joghurt, kefír, melyek mikroorganizmusokat tartalmaznak, és nem a rossz tárolás, vagy befertőződés miatt. Ezek fogyasztása igencsak ajánlott különböző emésztőrendszeri megbetegedések megelőzése és kiegészítő kezelése céljából, ha ezt eddig nem tudtuk volna (6). És ha már a táplákozástudomány talajára tévedtük, sajnos nem menekülhetünk a tejlobbi kontra testkontroll vitától. A legújabb érvek a tej mellett egészen tudományosan hangzanak. A marhatej zsírtartalma a nyers tejben membránnal körbevett szírcseppekkben található meg. Ez a membrán (MFGM) csökkenti a koleszerinszintet, gátolja a ráksejtek növekedését, gátolja a Helicobacter pylori, az Escherichia coli növekedését és szaporodását, valamint a multiplex sclerosis, az Alzheimer kór, a deprsszió és a sterssz kialakulását. Ám vigyázat! A tejipari feldolgozás során ezek a membránnal körülvett zsírcseppek módosulnak, méretük lecsökken, a membrán tejfehérjékhez kapcsolódhat, tehát a fenti hatások a frissen fejt kezeletlen tejre vonatkoznak! (7)

1. http://www.helico.com/
2. Proton pump inhibitors: update upon their role in acid-related gastrointestinal diseases
Robinson M Int J Clin Pract June 2005, 59, 6, p709-715
3. What are Helicobacter doing in the Hepatobiliary system?
Rocha M, Avenaud P, Menard A, Le Bail B, Balabaud C, Biulac-Sage P, de Magalhaes Queiraz DM, Megraud F Gastroenterology 2005. august Vol. 129. No. 2 p761-763
4. Salt, salted food intake, and risk of gastric cancer: Epidemiologic evidence
Tsugane S Cancer Sci January 2005, vol.96 no.1, p1-6
5. Role of helicobacter pylori eradication in aspirin or non-steroidal anti-inflammatory drug users
Papatheodoridis GV, Archimandritis AJ Worls J Gastroenterol, 7Jul 2005, 11 (25), p3811-3816
6. Probiotics and gastrointestinal diseases
Sullivan A, Nord CE J Intern Med. 2005 Jan, 257 (1), p78-92
7. Invited reiew: Bovine milk ft globule membrane as a potential nutraceutical
Spitsberg VL J Diary Sci. 2005 Jul, 88 (7), p2289-2294


Na, ehhez szólj hozzá (0)

2005. november 8., kedd

 

Influenza-para - 2

 dolphin | 16:06 | Humán Mikrobiológia

Jula hívta fel a figyelmemet, hogy az Élet és Tudományban a napokban jelent meg Berencsi Györgyék cikke a H5N1-ről, "Új időknek új vírusai" címmel. (Csöndben azért egy kicsit morgolódnék, mert Ők is a reasszortációt tekintik az egyetlen komoly lehetőségnek a pandémiás influenza kialakulásához.)

Előzmény: Influenza-para

Na, ehhez szólj hozzá (0)
 

Hwang

 dolphin | 5:45 | Humán
Bár az őssejtesdi elsősorban DNEE területe, kivételesen egy kicsit belekontárkodnék.
Van az néha úgy, hogy az ember véletlenül és váratlanul elkeveredik egy-egy olyan ember előadására, akinek kísérletei folyamatosan a címlapokon szerepelnek. Valami ilyesmi történt ma is, amikor hirtelen a kezembe nyomtak egy hirdetést egy félórával később kezdődő előadásról, amelyet Woo-Suk Hwang tartott. Így persze semmit sem mond szinte senkinek a neve, de ha azt is hozzáteszem, hogy Ő az a fazon aki először hajtott végre szomatikus sejtmag átültetést emberen (Somatic Cell Nuclear Transfer - SCNT, magyarán egyfajta klónozás)[1], akkor azért gondolom már többeknek leesik, hogy kiről is van szó.
Hwang a klónozás egyik élő legendája, aki a fent említett fegyvertényen túl, olyan eredményeket tudhat a tarsolyában mint az első klónozott kutya (Snuppy)[3], "kergemarha kór" mentes tehén klónok (bár erről még cikk nem született), gnotobiotikus xenotranszplantációra készített malacklónok (ugyan ezek születésük után meghaltak, de azért ez egy ígéretes terület). A legfontosabb azonban minden bizonnyal a humán SCNT továbbfejlesztése [2], mivel ma már külön személyből származó donor sejteket is fel tudnak használni sejtvonalak készítésére (kortól és nemtől függetlenül) ami komoly távlatokat sejttet a gyógyászati célú klónozásban.
Maga az előadás elég átlagos volt és az eredmények gyors és vázlatos felsorolásán túl elsősorban technikai jellegű volt. Viszont elnézve az eredményeit, egy kicsit igazolást nyert az, hogy miért megy már lassan másfél éve a vészharangkongatás, miért hangsúlyozza mindenki, hogy a Bush kormány által bevezetett szabályozás miatt Amerika leszakadhat őssejtkutatás terén [4,5].(Bár ezen a téren a republikánusok koránt sem egységesek és várhatóan a közeljövőben lazítanak a drákói feltételeken).
Természetesen a szabályok arra jók, hogy megkerüljék őket és ennek megfelelően néhány hete a Nature október 20-i számában jelentettek be két alternatív megoldást [6]: az egyik cikkben azt bizonyítják, hogy egyetlen blasztomérából is nyerhető teljes értékű őssejt-vonal, a többi sejt elpusztítása nélkül [7] (itt a kritikusok azt róják fel, hogy egyrészt ez csak IVF esetében használható, illetve nem biztos, hogy az egyetlen blasztoméra elvonása nem változtat meg valamit az embrióban - mondjuk ez IVF esetén eleve nem triviális), a másikban pedig egy genetikai trükk segítségével (a cdx2 gén átmeneti kiütésével) érik el, hogy a SCNT-rel nyert blasztociszta nem lesz képes implantációra, vagyis az etikai kérdések megkerülhetők [8] (ez esetben komoly gond, hogy a donor sejtek transzgénikusak kell legyenek, különben nem működik a "trükk" és a cdx2-t nem lehet visszakapcsolni). (Egy kicsit bővebben ezekről a Nature podcastjában hallhatunk.)
Egy biztos: az őssejtek egy ideig még nem mennek ki a divatból. ;-)
[1] Hwang WS, Ryu YJ, Park JH, Park ES, Lee EG, Koo JM, Jeon HY, Lee BC, Kang SK, Kim SJ, Ahn C, Hwang JH, Park KY, Cibelli JB, Moon SY. (2004) Evidence of a pluripotent human embryonic stem cell line derived from a cloned blastocyst. Science 303:1669-74. Epub 2004 Feb 12.
[2] Hwang WS, Roh SI, Lee BC, Kang SK, Kwon DK, Kim S, Kim SJ, Park SW, Kwon HS, Lee CK, Lee JB, Kim JM, Ahn C, Paek SH, Chang SS, Koo JJ, Yoon HS, Hwang JH, Hwang YY, Park YS, Oh SK, Kim HS, Park JH, Moon SY, Schatten G. (2005) Patient-specific embryonic stem cells derived from human SCNT blastocysts. Science 308:1777-83. Epub 2005 May 19.
[3] Lee BC, Kim MK, Jang G, Oh HJ, Yuda F, Kim HJ, Shamim MH, Kim JJ, Kang SK, Schatten G, Hwang WS. (2005) Dogs cloned from adult somatic cells. Nature 436:641.
[4] Kennedy, D. (2004) Stem Cells, Redux. (Editorial) Science 303: 1581.
[5] Gazzaniga, M.S. (2004) Human Being Redux. (Letters) Science 304: 388-389
[6] Dennis, C. and Check E. (2005) 'Ethical' routes to stem cells highlight political divide. (News) Nature 437: 1076-1077.
[7] Chung, Y., Klimanskaya, I, Becker, S., Marh J., Lu, S-J., Johnson J., Meisner L. and Lanza R. (2005) Embryonic and extraembryonic stem cell lines derived from single mouse blastomeres. Nature AOP; published online 16 October 2005 | doi: 10.1038/nature04277
[8] Meissner A. and Jaenisch R. (2005) Generation of nuclear transfer-derived pluripotent ES cells from cloned Cdx2-deficient blastocysts. Nature AOP; published online 16 October 2005 | doi: 10.1038/nature04257

Na, ehhez szólj hozzá (0)

2005. november 3., csütörtök

 

Test-tartás

 dolphin | 22:37 | Humán

Tegnap Julával ellátogattunk a jeleneg a Franklin Institute-ban látható BodyWorlds kiállításra. Bárki bármit is gondoljon Gunther von Hagens munkásságáról, egy dolog biztosan megragadja a nézelődőt: az emberi test szépsége. Amit látunk az egyszerre szép és lenyűgöző. Nem formalintól szagló, oszladozó-foszladozó szervdarabok hevernek egy sötét folyósón, hanem a plasztináció miatt ruganyosnak, helyenként kifejezetten élethűnek tetsző testek feszítenek a fényben. És valahogy pont emiatt, a néző könnyebben elvonatkoztat; (szinte) senki nem hullákat lát, hanem mesterpreparátumokat. Néhányukon érződik, hogy von Hagens szeretné, ha művészként könyvelnék el és nem "csak" anatómusként, de ez azért nem válik zavaróvá; a kicsit extrémebb pózokban bemutatott testek anatómiailag is nagyon érdekesek. (Mi valahogy nem bírtunk elszakadni a gondolattól, hogy vajon milyen lett volna ilyen preparátumokon készülni a szervezettan vizsgákra ... ;-)) Aki teheti valahol, valamikor nézze meg (különös tekintettel az érpreparátumokra).


Na, ehhez szólj hozzá (0)

2005. november 1., kedd

 

Influenza-para

 dolphin | 4:46 | Humán Mikrobiológia

Biológiai blogként nem mehetünk el szó nélkül a hetekben dúló influenza-mánia mellett. A hírek középpontjában levő madárinfluenza vírusról a budapesti Állatorvosi Kamara honlapján lehet egy remek összefoglalót olvasni. Ennek az egyik legfontosabb következtetését kiemelném, mert nem árt ismételten hangsúlyozni, az urban-legendek terjedését megelőzendő:

”Azonban ez a védőoltás nem nyújt védelmet az emberről-emberre terjedő pandémiás emberi influenza ellen, hanem csak a madárinfluenza H5N1 törzsei ellen.”

Néhány dolgot azonban még hozzáfűznék az összefoglalóhoz. A szerzők (szerintem kicsit optimistán, hogy miért, lásd később) a pandémiás influenza törzseket a populációkban keringő madár- és ember influenzavírusok közötti kombináció eredményének tartják, amelyhez az – a viszonylag alacsony valószínűségű esemény – szükséges, hogy valaki (vagy valami, hiszen a disznó is lehet mindkét vírus hordozója) egyszerre fertőződjön meg a két vírussal. Kétségtelen, hogy leggyakrabban ez a helyzet, a múlt század három leggyilkosabb influenza járványa közül kettő valóban így keletkezett. Az 1957-es „ázsiai influenza” (H2N2) esetében az influenzavírus genomját alkotó 8 szimpla-szálú RNS szegmens közül 3 egy madárinfluenzából származott, míg az 1968-as Hong Kong-i törzs (H3N2) esetében az előző vírus 7 szegmense mellé egy madár- (kacsa-) influenza vírus -szegmens csapódott. (Néhány vélemény szerint az arány 6-2 volt, de ez a lényegen nem változtat.) Azonban a hetekben megjelent kutatások eredménye szerint az 1918-19-es, minimum 40 millió áldozattal minden idők leggyilkosabbjának számító „spanyol nátha” (H1N1) esetében nem ez történt.

A Nature október 6-i számában megjelent cikk [2] szerzői szerint (mint azt az újság podcastjában is megjegyzik) a H1N1-vírus teljes egészében madár eredetű, de bizonyos változásokkal adaptálódott az emberekre/emlősökre (hogy mi lehetett az átmeneti gazda, ahol ez az adaptáció történt, az még kérdéses) [3]. Hogy a szerzők megfogalmazásával éljek: a H1N1 a „ legmadárvírusszerűbb” emlős influenzavírus. Tandemben ezzel a cikkel a Science a rekonstruált 1918-as vírus virulenciájáról közölt egy tanulmányt [4]. Az adatok félelmetesek és lenyűgözőek egyszerre: a „spanyol nátha” vírusát alkotó nyolc szegmens kombinációja emberi tüdőszövetben egy nap alatt 50-szer, egér tüdőszövetben pedig négy nap alatt 39.000-szer annyi vírus részecskét termelt, mint a napjainkban is elterjedt influenzavírusok. Emellett, szintén szöges ellentétben napjaink vírusaival, a betegség lefolyása halálos az egerekben és - mintegy a madárinfluenza-eredetet bizonyítandó - a megfertőzött csirkeembriók pusztulását is okozza, ami szintén nem jellemző a humán influenzavírusokra. (Ugyanakkor megjegyzendő, hogy egyedül az 1918-as szegmes kombináció ennyire veszélyes, egyetlen szegmens kicserélése drasztikusan csökkenti a virulenciát és letalitást.)

Ami miatt ebben a tekintetben napjaink „sztárja”, a H5N1 figyelemreméltó, az, hogy egyes izolátumokban megjelent néhány kulcsfontosságú mutáció, ami a „spanyol náthát” (és az azt követő, belőle kialakuló 20. századi ember influenzát) egyértelműen megkülönbözteti a madárinfluenza-vírustól. Pánikra egyértelműen nincs még ok, hiszen egyelőre még csak egyedi esetekről van szó, ahol a 25 kitüntetett mutációból egy-egy jelent meg, de intő jelként szolgál, hogy a molekuláris evolúció nem tétlenkedik, s az 1918-as járvány a jövőben megismétlődhet.

Az említett két cikk azzal is kisebb vihart kavart, hogy a folyományukként a „spanyol nátha” teljes genomja megtalálható az NCBI adatbázisában, hiszen ez a mai standardok szerint a publikáció alapfeltétele. Ennek következtében néhányan elkezdték kongatni a vészharangot, hogy ezzel kvázi egy igen hatásos biológiai fegyver „tervrajza” juthat illetéktelen kezekbe. Azonban, mint arra mindkét újság szerkesztősége rámutat [5,6], a félelmek kissé eltúlzottak: egyrészt azért, mert napjainkban létezik mindenkiben egyfajta természetes immunitás a H1N1-el szemben, másrészt mert a HA-t illetve NA-t kódoló vírusgéneket tartalmazó oltások bionyítottan védelmet biztosítanak. Akárcsak számos ma használt zanamivir, amatadine vagy oseltamivir alapú antivirális szer.

És ezek említésével vissza is kanyarodunk az elején kiemelt idézethez. Az igen bizonytalan, hogy a ma ismert H5N1-törzs(ek) elleni védőoltások mennyire lesznek protektívek egy esetleges pandémikus influenza felbukkanásakor, az azonban valószínűsíthető, hogy az említett antivirális szerek nyújtanak majd valamennyi védelmet. Nem véletlen tehát, hogy a magas árak ellenére számos ország nagy Tamiflu- (egy oseltamivir származék) vásárlásba kezdett. Az igény akkora, hogy a gyógyszert jelenleg gyártó svájci Roche cég képtelen eleget gyártani, és egyre inkább hajlik rá, hogy belemenjen abba, hogy mások is gyártsák, ami egyebek mellett valószínűleg az árak letöréséhez is vezetne [7].

[1] A képet Linda M. Stannard készítette, forrása: http://web.uct.ac.za/depts/mmi/stannard/fluvirus.html
[2] Taubenberger, J.K., Reid, A.H., Lourens, R.M., Wang, R., Jin, G. and Fanning, T.G. (2005) Characterization of the 1918 influenza virus polymerase genes. Nature 437: 889-93.
[3] Reid, A.H., Taubenberger, J.K. and Fanning, T.G. (2004) Evidence of an absence: the genetic origins of the 1918 pandemic influenza virus. Nature Reviews Microbiology 2(11): 909-14.
[4] Tumpey, T.M., Basler, C.F., Aguilar, P.V., Zeng, H., Solorzano, A., Swayne, D.E., Cox, N.J., Katz, J.M., Taubenberger, J.K., Palese, P. and Garcia-Sastre, A. (2005) Characterization of the reconstructed 1918 Spanish influenza pandemic virus. Science 310: 77-80.
[5] von Bubnoff, A (2005) The 1918 flu virus is resurrected. Nature 437: 794-795.
[6] Kaiser, J. (2005) VIROLOGY: Resurrected Influenza Virus Yields Secrets of Deadly 1918 Pandemic. Science 310: 28-29.
[7] Avian influenza: In a flap. The Economist – Oct. 20th 2005.

Na, ehhez szólj hozzá (0)

« Elejére | Újabbak
Mijez
A Kritikus Biomassza egy főként biológusokból álló baráti társaság blogja, ahol megmondjuk a véleményünket mindenféle biológiával kapcsolatos témáról és nemcsak...