Critical Biomass

Tudpol bejegyzései

2012. március 29., csütörtök

Liszenkoizmus (újra) Magyarországon

dolphin | 10:30 | Biotech Tudpol

"A genetikusok hamarosan megdöbbenéssel tapasztalták, hogy a liszenkoisták, miután sem egzakt adatokkal, sem érvekkel nem tudták eloszlatni ellenfeleik kételyeit, ellenséggé nyilvánították őket, s meggyőzés helyett semmi aljasságtól vissza nem riadva a kényszer fortélyait alkalmazták. A genetika tételeit tagadták, elferdítették, kiforgatták, meghamisították, leszólták, rágalmazták. A genetikusokat fenyegették, elnyomták, elhallgattatták, rágalmazták, meghurcolták, üldözték, állásukból elbocsátották. [...] A kényszerítés leghatásosabb formája a megbélyegzés volt. A genetika művelőit olyan elítélő nevekkel és jelzőkkel illették, amelyek előbb-utóbb retorziókra vezettek."

A fenti sorok Igali Sándor "A lisznekoizmus Magyarországon" c. írásából származnak és joggal hihetnénk, hogy így 2012-ben ezek már csak amolyan tudománytörténeti érdekességek, amelyeken elborzadhatunk, csóválhatjuk a fejünket és örülhetünk, hogy egy jobb korban élünk.

De sajnos nem ez a helyzet, az igazság az, hogy ha a "liszenkoistákat" lecseréljük "GMO-ellenesekre", akkor ennek a pár mondatnak minden egyes szava megállja ma is a helyét.

Elolvasom »

Na, ehhez szólj hozzá (62)

2012. február 12., vasárnap

Világok harca - kutatók vs. Elsevier

dolphin | 21:44 | Tudpol

Valami bűzlik, ha nem is Dániában, de azért hozzá elég közel: pusztán a keresési trendeket figyelembe véve is látható, hogy az utóbbi hetekben "trendi" lett a holland lapkiadó óriás, az Elsevier bojkottjáról olvasgatni.

Azt ugyan még nem látni, hogy mennyire hatásos a dolog, de a közel 5500 kutató által aláírt nyílt levél jól mutatja, hogy igény egész biztosan van rá.

Az Elsevier elleni morgolódásnak persze hagyománya van, az új mozgalom azonban azért tűnik (egyelőre) többnek az eddigi próbálkozásoknál, mert most először, szervezettebb a dolog. Na meg persze az sem ártott, hogy a dolog élére egy Field érmes matematikus állt, Timothy Gowers.

Elolvasom »

Na, ehhez szólj hozzá (11)

2011. augusztus 16., kedd

Magyar biológiatanárok és az evolúció

dolphin | 10:14 | Tudpol

Az év elején egy nagy figyelmet kapó felmérés jelent meg a világ egyik legrangosabb természettudományi magazinjának tartott Science hasábjain. A szerzők, Michael Berkman és Eric Plutzer, a Penn State University politikatudományi tanszékének a munkatársai az Egyesült Államok biológia tanárjainak evolúcióhoz, pontosabban az evolúciós elmélet oktatásához való viszonyát próbálták feltárni. Az eredményeik azért keltettek figyelmet, mert annak ellenére, hogy a kutató-biológusok közt konszenzus van az evolúciós mechanizmus elfogadottságával, illetve a kreacionizmus elutasítottságával kapcsolatban, a tanárok közt már koránt sem ez a helyzet. Valószínűleg a nagy hírt kapó pereknek köszönhetően, a tanárok többsége - közel hatvan százalékuk - inkább kerüli az egész témát, csak annyit beszél róla amennyit muszáj és az a legfőbb célja, hogy ne mondjon semmi olyant, amin valaki fennakadhat. A fennmaradó negyven százalék durván kétharmad - egy harmad arányban oszlik meg az evolúciót egyértelműen felvállalók és a vegytiszta kreacionizmust tanítók között.

Európában és így Magyarországon is rendre azt mutatták ki eddig a felmérések, hogy az evolúciós elmélet elfogadottsága lényegesen jobb, mint az Egyesült Államokban. De mi konkrétan arra voltunk kíváncsiak, hogy mit gondolnak a biológia tanáraink. Ennek felderítésére Bán Sándor, a Magyar Biológia Tanárok Országos Egyesülete elnökének, valamint a Tanárblognak a segítségével azt szerettük volna elérni, hogy a Berkmanékhoz tartalmilag hasonló, online kérdőívet töltsenek ki az erre kapható tanárok.

Elolvasom »

Na, ehhez szólj hozzá (11)

2011. augusztus 2., kedd

Gondolkodást Mellőzve: A magyar politikai osztály és a génmódosítás

dolphin | 22:19 | Biotech Tudpol

(Az alábbi szöveg szerkesztett változata eredetileg a Hírszerzőn jelent meg.)

Jonathon Harrington neve és története aligha mond sokat Magyarországon, pedig bő két évvel ezelőtt az említett úriember nagy figyelmet kapó fricskát nyomott a Walesi Nemzetgyűlés orrára. Harrington, szembemenve az egész politikai osztály akaratával, génmódosított (GM) kukoricamagokat vetett el walesi farmján, megszüntetve ezáltal Wales nem sokkal korábban nagy pátosszal deklarált “GM-mentességét”. Az akcióból anyagi haszon nem származott (az elvetett GM fajok nem szerették nagyon a walesi klímát), de nem is ez volt a cél. Mint azt később maga Harrington is megfogalmazta, egyszerű figyelemfelkeltés volt a szándéka: az emberek figyelmét erre az ügyre irányítani, majd ezt kihasználva rámutatni, hogy a genetikához nem értő, populista politikusok hoznak olyan dolgokról döntéseket, amelyeknek sem a tudományos hátterével, sem következményeivel nincsenek tisztában. Harrington kis akciója senkinek nem okozott kárt, és miután a helyi “mélyzöldek”, a “GM Free Cymru” tagjai kidühöngték magukat (a renegát farmert többször feljelentéssel fenyegetve), az ügy komolyabb következmények nélkül lecsengett.

A dolgok jelen állása szerint, a nem is olyan távoli jövőben Harrington nem úszná meg ennyivel Magyarországon. A magyar politikai elit tagjai ugyanis, hasonlóan walesi társaikhoz, egyértelműen és feltétel nélkül GM ellenesek (bár gyanítható, hogy éppúgy nem rendelkeznek semennyi szakmai ismerettel sem a témáról). Tulajdonképpen az immár alaptörvényi szinten is deklarált génmódosítás-ellenzés az a pont, ahol az Országházban csont nélkül megvalósul a Nemzeti Együttműködés Rendszere, és jelenleg azon folyik a licit, hogy ki tud keményebben fellépni a sötétben bújkáló GM termesztők ellen. Például, ha a szabadságjogokért más kontextusokban egyébként keményen és harcosan fellépő LMP javaslatából törvény lesz, akkor egy magyar Harrington 2-8 év szabadságvesztésnek nézne elébe egy hasonló akciót követően. Hogy megértsük mindennek az abszurditását, előbb olyasmit kell tenni, amit az országgyűlési képviselőink elsöprő többsége a jelek szerint sosem tenne: felmérni, mennyiben jogosak a GM-növény-ellenes érvek.

Elolvasom »

Na, ehhez szólj hozzá (28)

2010. december 3., péntek

Az alapkutatás, mint a mindenkori költségvetés mostohagyereke

dolphin | 23:15 | Tudpol

A tudás legtöbb formája, a körülöttünk létező világ minél alaposabb ismerete, egy tipikus közjó: bárki megtanulhatja az éegyenlőemcénégyzetet és ettől nem marad kevesebb belőle másoknak. Ennek a fajta tudásnak a legfőbb forrása az alapkutatás, a világ megismerésének az a talán nem is kicsit naiv módja, amely az anyagi haszon helyett a megismerés puszta tényét teszi előtérbe. Ez nem jelenti azt, hogy hosszú távon az alapkutatás ne lenne képes nagyon is szignifikáns értékteremtésre, sőt, az viszont tény, hogy rövid távon szinte sosem az a célja (és ebben is különbözik az alkalmazott kutatástoktól). Ha pedig elfogadjuk ezt, mármint, hogy az alapkutatás egy közjót generáló tevékenység, akkor még a legszőrösszívűbb közgazdászok sem fogják kétségbe vonni, hogy az államnak érdeke és feladata ennek a tevékenységnek a támogatása.

A világon ez többe-kevésbé elfogadott dolog, és egy-két kivétel nagy alapítványtól eltekintve (pl. Howard Hughes Medical Institute, Wellcome Trust) az alapkutatás finanszírozása állami kasszából történik (Amerikában az NIH és NSF felel ezért, Angliában részben a Cancer Research UK, részben a BBSRC). Magyarországon sincs ez elvileg másként: az alapkutatás támogatása az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramon (OTKA) keresztül történik. Sajnos azonban egyre kevésbé.

Elolvasom »

Na, ehhez szólj hozzá (60)

2010. szeptember 4., szombat

Conspiracy theories in science

dolphin | 16:20 | Áltudományok Tudpol

Ezzel a címmel jelent meg egy jó kis cikk Ted Goertzel tollából még valamikor a nyár elején az EMBO Reportsban. Akkor írni akartam róla, de aztán kiment a fejemből, most azonban takarítás közben szerencsére a kezembe került.

Egy kis ízelítő a cikkből:

"The logic of the conspiracy meme is to question everything the ‘establishment’—be it government or scientists—says or does, even on the most hypothetical and speculative grounds, and to demand immediate, comprehensive and definitive answers to all questions. A failure to give convincing answers is then used as proof of conspiratorial deception. Meanwhile, conspiracy theorists offer their own alternative theories with the flimsiest of evidence, challenging the authorities to prove them wrong. [...]

Elolvasom »

Na, ehhez szólj hozzá (2)

2009. április 22., szerda

Bad Science

dolphin | 22:23 | Áltudományok Tudpol

A "Bad Science" nagy valószínűséggel az elmúlt évek egyik legjobb könyve mindazok számára, akiknek elege van abból, hogy lassan már a csapból is az "ezós gondolkodásmód" folyik, és látszólag komoly emberek is marokszámra tömik magukba és családjukba a multivitamin tablettákat, ill. halolajkapszulákat. A könyv szerzője, Ben Goldacre, foglalkozására nézve orvos, szombatonként pedig a The Guardian kolumnistája. Azonos című, szombatonként jelentkező rovata menetrendszerű pontosággal szedi le a keresztvizet a védőoltásokkal ijesztgető kóklerekről, a sületlen "milyenazideálisfagyi" típusú egyenleteket tudományrovatban leközlő újságokról, a homeopatákról, táplálkozási gurukról - mindazokról, akiknek tevékenysége tudományosnak nem nevezhető, mégis előszeretettel bújnak a tudományosság álcája mögé.

A könyv eredeti kiadása is ezeket a problémákat vette végig, igencsak olvasmányos stílusban. Egy kivétellel: Goldacre blogjában gyakran ír az ún. AIDS-tagadókról, azokról akik szerint nem a HIV vírus okozza a megbetegedést, és az antiretrovirális szerek valójában csak a gonosz gyógyszeripar pénzszerző machinációinak tekinthetők, hatásuk pedig amúgy sincs, csak mellékhatásuk. Az első kiadásból hiányzik az erre vonatkozó fejezet, mint a napokban kiderült azon okból, hogy tavaly még perben állt az AIDS-tagadók egyik emblematikus alakjával, Matthias Rath-al. Mára azonban a per véget ért, pont időben, hogy az extra fejezet bekerülhessen a második kiadásba; aki pedig az elsőt már megvette, az letöltheti a plusz oldalakat. (Akinek pedig még nem volt szerencséje a könyvhöz, ízelítőt kaphat belőle.)

Rath munkásságában nemcsak az a szürreálisan borzasztó, hogy emberek millióinak az életét teszi tönkre (Nádori Gergő részletesen is ír a fejezetről), hanem az is, hogy sok más szélhámostól eltérően neki valóban van tudományos végzettsége, így tisztában kell legyen azzal, hogy mit csinál. Szomorú módon az AIDS-bagatelizáló klubba még más fajsúlyos kutatók is bekerültek, pl. Peter Duesberg, akinek az egyik legjobb "tanítványa", Christine Maggiore pár hete halt meg AIDS-ben. Három évvel élte túl hároméves kislányát, akit szintén ez a kór vitt el...

Na, ehhez szólj hozzá (10)

2009. április 7., kedd

Evolution Megalab

dolphin | 21:32 | Evolúció Tudpol

A biológia eszméletlenül nagy ugrása az utóbbi száz évben azzal is járt, hogy teljes mértékben kilépett a passzióból is űzhető, hobbi szakmák sorából. Nem csak, pontosabban főleg nem azért mert az alaptudás elsajátítása intézményes keretekért kiált (egyébként nem feltétlenül), hanem mert a komolyabb kutatás olyan háttérfelszerelést igényel, amit önerőből finanszírozni közel lehetetlen.

Ráadásul még gyakran az egyszerű kísérletek is olyan nagy mintaszámokat igényelnek, hogy egy laikus egyszerűen nem rendelkezik annyi idővel (persze mostanság akár ez is változhat...). Így aztán azoknak, akik szeretnék úgy érezni, hogy kívülállóként hozzátesznek valamit a megismerés folyamatához olyan programok maradtak, mint a SETI@Home vagy a FoldIt. Ezek persze a maguk nemében hasznosak és érdekesek, de az igazi tudományos megismerés fílingjét aligha adják vissza.

Viszont szerencsére itt van a brit OpenUniversity Evolution Megalab nevű kezdeményezése, ami remélhetőleg elég sikeres lesz ahhoz, hogy egy sorozat nőjön ki belőle. Az ötlet zseniális: adva van egy egyszerű paradigma, a kerti csiga sávjainak a száma, ill házának a színe, amely összefügg élőhelyével. Északon a ház sötétebb, mint délen (mert így könnyebben felmelegszik), és füves területen több csík van rajta, mert így jobban beleolvad a környezetbe. Pontosabban ezt figyelték meg egykoron. Namost, a kérdés az, hogy a klímaváltozás, illetve a csigával táplálkozó énekesmadarak megritkulása miatt, megváltozik-e ez a mintázat. (Ha igaz az eredeti elmélet, akkor igen, hiszen megváltoztatjuk a szelekciós nyomásokat.)

A válasz keresésébe egy egyszerű regisztráció után bárki becsatlakozhat (így remek taneszközzé is válhat a dolog). A szükséges adatok bepötyögésével pedig részeseivé válhatunk a pán-európai projectnek. Mivel a Magyarországra vonatkozó adatok finoman szólva is szegényesek (nameg az oldal fordítása is hagy némi kívánnivalót maga után), valószínűleg bőven elkel a magyar részvétel is. Így akinek van kedve, és amúgy is rendszeresen jár kirándulni (ha pedig nem, akkor itt a remek ürügy ;-)), az most könnyen összekötheti a kellemeset a hasznossal.

Na, ehhez szólj hozzá (1)

2009. március 29., vasárnap

Re: Génpiszka-piszka - Szabó Rebeka (LMP)

dolphin | 9:56 | Biotech Tudpol

(Ezúttal Szabó Rebeka, az LMP választmányi tagja válaszol korábban feltett (kör)kérdéseinkre.)

1.) Miután 2005-ben az FVM moratóriumot hirdetett a MON810 GM kukoricamoly-rezisztens fajtacsoport szabadföldi termesztésére, egy évvel később pedig az Országgyűlés ötpárti egyetértésben elfogadott határozattal utasította a kormányt a GM növények szigorú szabályozására és a moratórium fenntartására, Magyarország benyújtotta a határozatot alátámasztó új kutatási eredményeket az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatalhoz (EFSA), hogy az szakmai értékelést és javaslatot készítsen az Európai Bizottság számára a moratórium fenntartásáról vagy feloldásáról. Az EFSA GMO Panele megalapozatlannak találta a magyar eredményeket, így az Európai Bizottság a magyar moratórium feloldását javasolta. Hazánk diplomáciai erőfeszítéseinek következtében azonban 2007 februárjában az EU Minisztereinek Tanácsa nagy többséggel a magyar moratórium fenntartása mellett (tehát a Bizottság ellenében) döntött. Ezt követően 2008. június 11-én szóbeli egyeztetésre, azaz a szóban forgó tudományos eredmények bemutatására került sor a magyar kutatók és az EFSA GMO panel tagjai között. Ezután adta ki az EFSA a kérdésben is említett új, a magyar álláspontot megalapozatlannak tekintő állásfoglalását, amire a magyarok részletes, tudományos eredményeken alapuló viszontválaszt küldtek (ez ebben a dokumentumban olvasható). Idén az EU újfent napirendre tűzte a moratórium feloldását, amit februárban a Minisztereinek Tanácsa megint elutasított, tehát egyelőre marad a magyar MON810 tilalom.

Azt hiszem, hogy egyik párttól, így az LMP-től sem várható el, hogy beszálljon az EFSA és a magyar kutatók között zajló tudományos vitába, és konkrétan megerősítse, vagy cáfolja a részletes szakmai érveket. Addig azonban, amíg a tudományos vita nem dől el, és nem születnek a MON810 GM kukoricafajta hosszú távú egészségi és környezeti hatásait megnyugtató módon tisztázó kutatási eredmények, egy pártnak álláspontja kialakításakor az elővigyázatosság elvét kell szem előtt tartani, tehát nem támogathatja egy bizonytalan hatású új produktum széleskörű használatát (termesztését). Számos közismert negatív tapasztalat (pl. DDT, freonok) kellőképpen alátámasztja az elővigyázatosság elvének létjogosultságát (és nem mellesleg összhangban van a GM élőlényekre vonatkozó 2001/18/EC EU irányelvvel is). És anélkül, hogy a fent említett tudományos vita részleteibe belemennék, megemlítek egy körülményt, ami mindenképp a moratórium fenntartását támasztja alá: Magyarországon a kukoricamoly ellen a gazdák nem védekeznek, mert a kártétele nem jelentős, tehát eleve nem indokolt a MON 810-es fajta bevezetése.

Az LMP nem állítja, hogy az EFSA elfogult lenne, és természetesen nincsenek erre vonatkozó bizonyítékaink sem. Mindazonáltal megjegyezném, hogy a magyar fél legutóbbi hivatalos válaszlevelében leírta, hogy az EFSA Panel 2008. június 11-i egyeztetésen tanúsított hozzállása alapján megerősítettnek érzi azt a más tagállamok képviselőitől előzetesen hallott informális véleményt, hogy ez a találkozó csak egy formalitás lesz, amellyel az EFSA csak a procedurális követelményeknek tesz eleget, és nem is próbál meg érdemi párbeszédet kialakítani. A magyar fél sérelmezte, hogy a kétórás ülésen nem alakult ki érdemi vita, a magyar eredmények bemutatását követően az EFSA GMO Panel jelenlévő tagjai nem tettek fel kérdéseket és nem fejezték ki kétségeiket, ezért kifejezetten váratlan volt az újabb, teljesen elutasító álláspont. Továbbá az is elgondolkodtató, hogy a többi, ugyancsak MON 810 kukoricára vonatkozó moratóriumot fenntartó tagállam (Görögország, Franciaország, Ausztria) tilalmáról szintén teljesen elmarasztaló állásfoglalást adott ki az EFSA, holott az adott országok a magyarokétól eltérő, saját kutatási eredméyeiket terjesztették be bizonyíték gyanánt (ld például ).

2.) Az első kérdésre adott válaszom alapján sejthető, hogy a genetikailag módosított növények széleskörű termesztésbe vonásával kapcsolatban számos kétely merülhet fel (amelyekre számos ökológiai vonatkozású példát tudnék még hozni), és hogy a döntéshozásra hivatott intézmények eljárása több ponton kifogásolható. Ezért az LMP általában a GMO-engedélyezés átgondolása mellett érvel, már csak azért is, mert az a tény, hogy az egyelőre tisztázatlan egészségügyi és környezeti hatású MON810 kukoricafajtákat nálunk még nem termesztik, csak komoly diplomáciai erőfeszítéseknek és az EU-s eljárásrend határait súroló megoldásoknak köszönhető, amelyeket ráadásul újra és újra le kell folytatni, mert évről évre megpróbálják megsemmisíteni a hazai moratóriumot. A génmódosított növények termesztését tehát nem ideológiai alapon utasítjuk el, hanem azok hatásait pro vagy kontra egyértelműen bizonyító eredmények híján. A génmódosítással, mint technológiával szemben nincsenek ab ovo kifogásaink (feltéve, ha konkrét etikai, társadalmi, gazdasági és környezeti kockázatok megfelelő intézményi háttérbe és szabályozásba illeszkedő vizsgálatokkal kizárhatók), hiszen tudatában vagyunk annak is, hogy egyéb GMO technológiával előállított szervezetek jelenleg is alkalmazásban vannak (pl. gyógyászati célú GM baktériumok). Mindemellett egy ökopolitikai pártnak azért azt a világnézeti kérdést is fel kell vetnie, hogy vajon jó úton járunk-e, ha a produktivista gazdasági/társadalmi berendezkedésünkből eredő egyre súlyosbodó problémákat pusztán újabb és újabb erőforrás-igényes technológiai fejlesztésekkel próbáljuk megoldani.

3.) Általánosságban, ha független vizsgálatok bizonyítanák egy adott GM szervezet ártalmatlanságát, és ki tudnánk védeni a GM eredetű élelmiszer termelés negatív környezeti, társadalmi és gazdasági hatásait is (ugyanis az etikai szempontokat is felvet, hogy „lenyomhatunk-e” egy adott, akár ártalmatlan terméket a fogyasztók torkán, ha azzal ők alapvetően nem szimpatizálnak), illetve találnánk arra megoldást, hogy a GM növény szabadföldi termesztése ne jelentse a környék valamennyi hasonló terményének GMO szennyezését, akkor nem zárkóznánk el az adott GM szervezet használatától. Lényegesnek tartjuk azonban az elővigyázatosság elvének alkalmazását, mielőtt új élőlényeket és új termesztési technológiákat engedünk be amúgy is számos pontos sérült agrár-ökológiai rendszereinkbe, továbbá hogy a döntések független szakértők által elvégzett korrekt vizsgálatokon alapuljanak. Naivitás volna nem számolni azzal, hogy a GM növények előállítása és termesztésbe vonása hatalmas üzlet, és az ilyen esetekben a hosszabb távú társadalmi és környezeti kockázatok mérlegelése gyakran alulmarad a rövitávú profittal szemben.

Előzmények:

Re: Génpiszka-piszka - Hegyi Gyula (MSZP)
Génpiszka-piszka

Na, ehhez szólj hozzá (19)

2009. március 22., vasárnap

Re: Génpiszka-piszka - Hegyi Gyula (MSZP)

dolphin | 19:47 | Biotech Tudpol

(Ha osztanánk a sebességre díjat, azt Hegyi Gyula kapná, aki hihetetlen impresszív sebességgel válaszolt GMO-s kérdéseinkre. Ha majd összegyűl több válasz, akkor lesz egy reakció poszt is. Ha nem lesz több válasz, akkor is ;-)).)

"Az EP Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottsága tegnap (megj.: 16-án - dolphin) - előterjesztésemben - ismét megvitatta a GMO-kérdést. Egyértelművé vált, amit én eddig is hangsúlyoztam, hogy az EFSA nem végez önálló vizsgálatot, csak a gyártó által benyújtott dokumentációt értékeli. Ezt az Európai Bizottság (Commisson) jelen levő vezető képviselője is elismerte. Minimális követelmény lenne, hogy ne a forgalmazásban érdekelt cég, hanem független szakértők végezzék el a vizsgálatot.
Az irodalomban természetesen léteznek "jó" GMO-k, mint a fokozottan szárazságtűrő növények, de az európai piacra kizárólag toxikus anyagot termelő növényeket - elsősorban a MON810-et akarják behozni. A géntechnológiát általában és a génmódosított növényekkel való kutatásokat természetesen nagy hiba lenne "betiltani". De erről szó sincs. Egy mérget termelő, a környezetet veszélyeztető, a gazdálkodókat a magas jogdíjjal és a kötelező kiegészítőkkel megkárosító kukoricafajtáról vam szó, amelyet az EU Magyarországra akar kényszeríteni - olyan károkozó ellen védekezve, amely nem is okoz különös károkat Magyarországon.
Ha sikerül elérni, hogy minden EU-tagállam maga határozzon, akatr-e GMO-kat vagy nem a saját területén, akkor az Ön által felvetett kérdéseken is el kell gondolkozni.
Addig a diktátum ellen kell küzdeni."

Na, ehhez szólj hozzá (4)

Génpiszka-piszka

dolphin | 15:36 | Biotech Tudpol

Aki már korábban olvasta a blogon génmódosításról alkotott véleményünket, az gondolom nem lepődik meg, hogy amikor bő két hete attól zengett a teljes magyar média, hogy mekkora öröm is az, hogy "Magyarország génmódosítás mentes marad" és ez egy mekkora össznépi összeborulás most akkor, mi koránt sem éreztük az előírt extázist, hanem azon morgolódtunk, hogy egy tudományos kérdésben úgy sikerült véleményt alkotni, hogy közben a valóban érdemi vita el sem kezdődött.

Hogy egy kicsit jobban megérthessük, mit is jelent a magyar álláspont, az alábbi kérdésekkel kerestem meg a parlamenti pártok, valamint az LMP egy-egy képviselőjét:

Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) tavaly megvizsgálta a magyar álláspontot a MON810 génmódosított kukorica kapcsán és azt (ismételten) megalapozatlannak találta. Milyen szakmai ellenvetések miatt gondolja Ön és a pártja, hogy az EFSA tavalyi, ill. korábbi jelentése megalapozatlan? (A napi sajtóban népszerűnek bizonyult az az álláspont, hogy az EFSA GMO-bizottsága túlságosan a "GMO-lobbi" hatása alá került. Amennyiben Ön osztja ezt a nézetet, kérem, jelölje meg, hogy a szóban forgó bizottság melyik tagjairól van szó, ill. melyik cégről, és mi a (közvetett vagy közvetlen) bizonyíték a kapcsolatra.)

A döntést üdvözölve valamennyi magyar politikai erő azt emelte ki, hogy Magyarország "génmódosítás-mentes marad". Mivel ez a nézet lényegesen túlmutat a MON810 kukorica elutasításán, kérem, indokolja meg, milyen általános ellenvetések merülnek fel a génmódosítással, mint technológiával szemben, amelyek ugyanúgy érvényesek a Bt-kukoricéra, mint a ciszgenezissel létrehozott fajtákra?

Van olyan feltétel, amelynek teljesülése esetén Ön és az Ön által képviselt politikai erő megváltoztatná a génmódosított élőlényekről alkotott nézetét? Ha igen, akkor kérem nevezze meg ezt a feltételt, ha pedig nincs, kérem írja meg, miért.

Az esetleges válaszokat (néhány már született) a blogban közzétesszük.

Na, ehhez szólj hozzá (4)

2009. február 21., szombat

Jajistenemgéjemó

dolphin | 21:20 | Biotech Tudpol

(Bár bő egy éve már leírtam a lényeget, egy mai IndexVideo miatt most amúgy is megint a génmódosításról írnék. Mivel azonban a napokban hasonló apropóból már máshol írtam néhány sort, és nincs kedvem kvázi ugyanazt leírni, most annak a betűhalmaznak kicsit átírt verzióját teszem ide.)

Egy mondatban a lényeg: nincs semmilyen a priori okunk arra, hogy a génmódosítást félelmetesnek állítsuk be, és a génmódosítás, mint technológia, csuklóból elutasítása nemcsak alaptalan és tudománytalan, de felelőtlen is.

És akkor egy kicsit részletesebben: a génmódosítás mindennapjaink része, bár remélhetőleg egy biológia-blogban ezt fölösleges nagyon kifejteni. A természet maga is intenzíven "génmodosít" (mutációk, anyone?), amit aztán mi, emberek, keményen kihasznál(t)unk. Aki azt hiszi, hogy a génmódosítást csak őrült és/vagy pénzéhes tudósok csinálják, szuper-titkos laborjaikban, az az én szememben ignoranciából egy kreacionista szintjén mozog, hiszen mind a ketten a genomok kvázi állandóságát hiszik és hirdetik.

Nyilván nem az jut eszünkbe, amikor kukoricát veszünk, hogy ennek a növénynek erősen módosult tga1 génje van, vagy amikor rizst főzünk, hogy az azért válhatott a fél világ haszonnövényévé, mert az sh4 gén mutációjának következtében nem szórja a magjait. (A jázmin rizs kedvelői meg az sk2 enzim loss-of-function mutációjáért lehetnek hálásak, a sticky-rice rajongók pedig egy keményítő-szintáz splice-acceptor mutációjáért.) Az organic szekcióban/piacon vásárolt hosszúkás (lucullus) paradicsomot fogyasztva sem az az első gondolatunk, hogy hú, ez mennyire transzgén, hiszen egy transzpozon ugrott az IQD12 gén szabályozórégiójába és emiatt az túltermelődik, pedig mégis erről van szó. Vagy ott van az ultimate Frankenfood, már ha az eredeti történetre gondolunk, a 3-4 különböző faj hibridizációjából létrejött búza - amit mégis gondokozás nélkül fogyasztunk.

Ami, így 2009-ben, különbözik az előző sokezer évtől, hogy több évig (évtizedig) tartó szelekció-keresztezés-szelekció helyett közvetlenül, célzottabban tudunk géneket módosítani. Igen, ez azt is jelenti, hogy akár Bt-toxint tudunk termeltetni a levelekkel, de azt is jelentheti, hogy ún. ciszgenezist hajtunk végre, amikor rokon fajtákból viszünk át közvetlenul genomi szakaszokat a tápnövénybe. Ez gyakorlatilag ugyanazzal az eredménnyel jár, mint az előbb említett, erősen időigényes "klasszikus" eljárás, ahol tucatnyi generációt eltarthat, amíg sikerül csak az adott szakaszt berekombináltatni. Ciszgenezissel már növeltek meg a fehérjehozamot, vagy a szárazságtoleranciát gabonafajokban, de ebből a legtöbben nem tudunk semmit, mert ezek a növények (hiába csak búzafajta - búzafajta közti génmódosításról van szó), egy csomó helyen nem kerülhettek forgalomba, hiszen jajistenemgéjemók. Személy szerint nem latom, hogy állíthatja valaki, bármilyen alapon, hogy ez nem egy nonszensz állapot.

A Monsanto anyagi érdekei és a Bt-kukorica így csak nagyon dogmatikus felfogásban lehet ok arra, hogy egy teljes technológiát tiltsunk emiatt. (Már egyáltalán, ha utóbbi valóban annyira veszélyes, mint azt állitják.) Kb. olyanná válik így a diszkusszió, mintha a Merck-en és a Vioxx-on rugózva a teljes gyógyszerfejlesztő ipart le akarnánk csukni. A hasonlat azért is instruktív, mert látható, hogy igen, a fejlesztések során történhetnek csalások, amire fel kell készülni, a cégeket kötelezni kell teljes hatástanulmányaik nyilvánosságra hozzatalára. (Alternatívaként: állami, vagy független nemzetközi intézet végezhesse csak az egyes teszteket, amit a cégeknek kell viszont fizetniük.) Sőt, olyan is lesz, hogy egy fejlesztés alatt álló anyag valóban veszélyes, ami sajnálatos körülmények közt fog a teszteken kiderülni (lásd TGN1412). De ettől még csak a legelszálltabb homeopaták, és nagyon "ezós-tudatú" new age hippik akarják a gyógyszerfejlesztéseket en bloc betiltani.

Az alaptalan ijesztgetés meg általában az élet semmilyen területen nem szokott bevállni. Olyan lesz a helyzet, mint amikor a túlbuzgó szülők rendes magyarázat helyett rettenetesen szörnyű következmények egész sorát ecsetelik gyermekeiknek, különböző tevékenységekkel kapcsolatban, és aztán persze a gyerek, mivel egyik haverjának sem lett tőlük semmi baja, mégis kipróbálja azokat. Legutóbb egy walesi farmer tartott be a walesi törvényhozásnak hasonló módon, de még a luddita amishek is simán es örömmel termesztik a GMO kukoricát, a nagyobb hozam miatt.

A zöld mozgalmak elemi érdeke, hogy egy flottul működő teszt- és monitoring rendszert állítsanak fel, amivel kiszámíthatóan lehet tesztelni az egyes GM fajokat, és ezek alapján a valóban veszélyeseket betiltani, a többit meg szépen engedni termeszteni. Ha "erkölcsi alapon" született dogmatikus döntésekhez akarjuk igazítani a tudományos eredményeket, akkor azzal magunkat és a tudományos módszert járatjuk le. És ha majd lesz egy valóban veszélyes GMO, akkor hiába veri a Greenpeace a tam-tamot, mert már senki nem veszi komolyan sem őket, sem más zöld szervezeteket. És ez egy tényleges felelősség.

Na, ehhez szólj hozzá (20)

2009. február 14., szombat

Egy el nem regélt buborék története

dolphin | 21:55 | Tudpol

Amikor a jelen gazdasági válság hatásait böngésszük, nyilvánvaló, hogy a minden amit pénzből finanszíroznak (vagyis kb. minden), előbb-utóbb érintett lesz. Nem meglepő, hogy nincs ezzel másképp a tudomány, pontosabban a tudományfinanszírozás sem.

Nem csak mert sok helyen, a nadrágszorításba az állami K+F támogatás megvágása bőven belefér (persze, ugyanígy a stimulusuba, ha telik rá, is beleférhet az erőteljes támogatása), hanem mert a magánszférából érkező pénz, származzon az nagyvállalatok fejlesztési alapjából, magánalapítványok befektetési tőkéjéből, vagy magánegyetemek támogatási kereteiből, is elapadóban van Bernie Madoff piramisjétéka, ill. általában a sub-prime körüli stiklik miatt.

Így igazából, ha a jövőjükért aggódó kutatókat látunk valahol az talán nem is annyira különleges. Pedig kicsit az, ugyanis számukra (pontosabban az amerikai kollegák számára) a gondok jóval korábban kezdődtek. A Clinton éra bőkezű adakozása nyomán az élettudományokkal foglalkoz laborok száma vadul növekedni kezdett. A több labor több eredményt, és gyorsabb haladást jelentett, és egyben még több eljövendő kutató (posztdok és PhD hallgató) számára biztosított képzést. Csakhogy a Bush adminisztráció prioritásai nem estek egybe elődjeiével, így, bár a ráfordított költség összege nem csökkent, de nem is növekedett tovább.

Elolvasom »

Na, ehhez szólj hozzá (0)

2008. december 7., vasárnap

Evolúció a román tananyagban

dolphin | 15:40 | Áltudományok Evolúció Tudpol

A digg-en gyorsan pörgő bejegyzés szerint, Románia kivette a nemzeti alaptantervből az evolúció oktatását.

A hír nem teljesen új - olyannyira, hogy a román sajtót még március elején tartotta izgalomban, amikor a helyi humanisták médiakampányba kezdtek az Oktatási Minisztérium döntése ellen - és azért nem világos, hogy pontosan mit is takar. A minisztérium nem túl meggyőző védekezése szerint, erről szó sincs, hiszen a teljes biológiai anyag az evolúcióra épül, épp csak könnyíteni akartak a tananyagon, ezért a redundanciákat megszüntették.

Nos, a helyzet az, hogy amikor a 7.-12. osztályba járók 73%-a gondolja igaznak a teremtéselméletet, akkor talán nem ez kellene a legfontosabb megszüntetendő redundancia legyen, sőt...

Már csak azért sem, és ez a saját tapasztalat, mert a legtöbb középiskolában, talán a bio-kém szakokat leszámítva, korábban is csak nyűgként kezelték a biológia oktatását. Nyűgként, amit mind a tanár, mind a diák minimális energiabefektetéssel igyekezett abszolválni. Ez utóbbi esetében aktív puskázást, előbbi esetében pedig annak aktív tudomásulnemvételét jelentette. Így egészen elit líceumokból is ki lehetett kerülni biológiai analfabétaként, nem tudva, pl. hogy a DNS a sejtmagban van.

A romániai oktatás eddig is katasztrofális volt és e tekintetben még az sem vigasztaló, hogy egyenletesen az. A fizika és matematika esetleges kivételével (ami egyébként tény, hogy lehetővé tette egy virágzó IT szektor létrejöttét), már sok évvel ezelőtt kiütköztek a maximálisan magolás centrikus rendszer határai. De nem biztos, hogy a mostani a legjobb hozzáállás egy lerobbant rendszer reformjához...

Na, ehhez szólj hozzá (8)

2008. október 1., szerda

Az amerikai kutatás (közel)jövője

dolphin | 22:44 | Tudpol

A tudomány az élet talán legkevésbé átpolitizált területeinek egyike kellene legyen, hiszen nem absztrakt (és gyakran szubjektív) értékekről folynak a viták, hanem letesztelhető tézisekről, számszerűsíthető adatokról, megismételhető megfigyelésekről. A valóság ennél persze lényegesen tökéletlenebb, és ennek talán a legjobb példája a jelenlegi, végnapjait élő fehér házi adminisztráció története.

Már az a puszta tény is, hogy több mint fél évbe telt, mire kinevezte a tudományos tanácsadóját, előrejelezte, hogy George Walker Bush számára a tudomány és hozzá kapcsolódó dolgok, csak mérsékelt fontossággal bírnak. És a dolgok ezután csak rosszabbak lettek: az alapkutatásra szánt állami kutatási pénzek rövidre fogása (ill.,őssejt kutatás esetén szinte teljes befagyasztása), majd a nem szimpatikus tudományos vélemények házon belüli átszerkesztése világossá tette, hogy az Egyesült Államok 43. elnöke még csak nem is ambivalensen, hanem néha kifejezetten ellenségesen viszonyul a tudományhoz és művelőihez. (Ezt a hozzáállást örökítte meg sikeresen Chris Mooney a "The Republican War on Science" c. könyvében.) Mivel Amerika korábban (és, az elmúlt nyolc év ellenére, még ma is) a kutatási programok élharcosának számított (gondoljunk pl. a Humán Genom Project-re) az efajta döntések komoly hatással bírnak a kontines határain túl is.

Így persze ma már nyilvánvaló, hogy nem mindegy, a Fehér Ház következő lakójának mi a véleménye korunk legégetőbb tudományos kérdéseiről. Ezt tisztázandó egy civil kezdeménzeyés, a ScienceDebate2008, ill. a patinás brit tudományos hetilap, a Nature (és off-)line melléklete egyaránt csinos kis kérdéslistával örvendeztette meg a két (esélyes) elnökjelöltet. Az előbbire mindketten, míg az utóbbira csak Barack Obama reagált - a Nature korábbi nyilatkozatai alapján igyekezett rekonstruálni John McCain álláspontját. A jó hír az, hogy alapvető javulás várható, bárki is örül majd november 4-én. Mindkét jelölt a kutatási pénzek drasztikus emelését ígéri (persze kérdés, hogy mennyi mozgástér marad a jelenlegi pénzügyi helyzetben...), a kutatók megbecsülését, a klímaváltozás kezelését, a tudományspecifikus kérdések apolitikus kezelését.

Obama, részletesebben kifejtett nézetei és azok tartalma miatt, jobban áll kutatói berkekben mint McCain, és ha őszinték vagyunk, utóbbi alelnökválasztása sem melegítette fel a laborlakók szívét-lelkét. Sarah Palin Alaszka kormányzójaként ugyanis a legsötétebb bushi időket felidézően bírálta felül a rendelkezésére álló tudományos jelentéseket, na meg persze a kreacionizmussal való kokettálása sem ad bizakodásra okot.

A következő amerikai elnök egyik fontos célja kell legyen, hogy helyre állítsa a tudomány és a politika egészséges kapcsolatát. Feladatai közül talán nem ez lesz a legelső és a legsürgősebb, de sokat nem várhat vele. Reméljük képes lesz rá.

(Slusszpoén azoknak, akik esetleg még nem hallottak róla: a Nature utólag kisebb magyarázkodásra kényszerült a címlap és az utolsó lapon levő reklám közti bizarr hasonlóság miatt ;-)).

Na, ehhez szólj hozzá (0)

2008. augusztus 16., szombat

Géndopping...

dolphin | 21:46 | Tudpol

Nem reprezentatív (főleg az Indexes olimpiai blogok kommentjeinek olvasására kiterjedő) felmérésem szerint, ma már egyre kevesebbeknek ugrik be a Citius, Altius, Fortius hármas az olimpia kapcsán, helyét főként a doppingról való vita véve át. S bár kétségtelen, hogy Pierre de Coubertin báró nem lelkesedne attól, hogy 2008-ban, a Sport Ünnepe idején az a legfontosabb megbeszélni való, hogy most akkor Michael Phelps minden idők legnagyobb sportolója, vagy inkább csak legnagyobb kokszolója, az sem elfelejtendő, hogy ettől a probléma nem újkeletű (NDKs úszólányok, ugye), max csak sokkal többen, sokkal többet beszélnek róla.

Hogy a doppingolás léte egyeneságú következménye-e annak, hogy a sportban emberek szerepelnek, saját természetük minden hibájával egyetemben, szvsz megérne egy nagyobb lélegzetvételű nekifutást, de a poszt témája szempontjából ez irreleváns. Fogadjuk el a tényt, bármennyire is kellemetlen, dopping volt, van és lesz. Itt és most a doppingolás jövőjéről elmélkednék kicsit, mert már fel-fel sejlik, hogy milyen irányba is mozog ez az "ipar".

"Géndoppingként" a tiltott előnyszerzés azon (sokak szerint jó eséllyel már talán alkalmazott) formáját aposztrofálják, amikor teljesítményfokozó fehérjék és hormonok szintetikus másolatai helyett, az azokat kódoló gének extra kópiáit juttatja be lokálisan (pl. a mozgás dandárját végző izmokba). Így nemcsak jobb hatásfoka lehet a doppingnak (hiszen a kívánt helyen, többé-kevésbé a kívánt mennyiségben lesz a molekula jelen), de nehezebb detektálni is a folyamatot: például ma a természetes és szintetikus erythropoetin (EPO) közt még kimutatható a különbség, de az extra génkópiákról termelődő extra EPO kémiailag aligha lesz megkülönböztethető a szervezet sajátjától. Igaz, a WADA nem lesz még teljesen tehetetlen: a génbevitel ma csak retrovírusok segítségével lehetséges (ezek biztosítják, hogy az extra gén beépüljön a kromoszómába), márpedig ezen virális vektorok szekvenciája éppoly árulkodó marad arról, hogy valami simlisség történt, mint a puszta tény, hogy a szóbanforgó sportolóban furcsamód több epo génkópia van jelen, mint az elvárható két darab.

Nehezebb a helyzet, ha, teszem azt, adott sportoló sejtjeiből készült sejtvonalban viszik be a szóbanforgó géneket, majd az extra fehérjéket "lefölözik" a tenyészetről, és ezt adják a delikvensnek. A kémiai hasonlóság kvázi ua. jó lesz mint az előző esetben, és mivel a retrovirális inszerció egy titkos laboratórium, titkos Petri-csészéjében esett meg, ellenőr legyen a talpán, aki a dopping-labor lebukása nélkül bizonyítani tudja a turpisságot.

Persze voltak/vannak/lesznek olyan egyedi esetek, amikor nincs szükség semmiféle géndoppingra, az illetőnek természetesen magasabb vörösvérsejt, adrenalin, tesztoszteron, stb. szintje lesz mint társainak. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen nem klónok vagyunk hanem emberek. Élőlények, akikre épp úgy élnek a természet és természetes szelekció törvényei, mint bármely más fajra. Amilyen kicsi az esélye két tökéletesen egyforma ujjlenyomatnak, olyan valószínűtlen, hogy két atléta össze teljesítményt meghatározó génje (kódoló és szabályozó szekvenciástúl) bázispárról, bázispárra teljesen megegyezzen. Ez az egyszerű biológiai oka annak, hogy mindig lesznek "tehetségek", akik kevesebb gyakorlással és odafigyeléssel, jobb eredményeket érnek el dopping nélkül is, mint vért izzadó kollegáik. Hogy a posztot is ihlető, Der Spiegel cikk zona.hu-s átiratát idézzem: "Az átlagos sportolónak egy milliliter vérében három nanogramm tesztoszteron van, a sprinter Tim Montgomerynek is három nanogrammja van, Maurice Greene-nek viszont kilenc. Mit tehet Tim? Nem a dopping igazságtalan, hanem a természet."

Lehet ijesztő, vagy ígéretes, de mindenképpen valósnak tűnik egy olyan jövőkép, amelyben (főleg azokon a helyeken, ahol csak az eredmény számít, a résztvétel kevésbé), már korai gyermekkorban, géntesztek révén befolyásolódhat, hogy ki, milyen sportba kezdjen, ha vannak élsportoló ambíciói. Már ha ez valamennyire személyes döntése lehet, s nem kell a "nemzet érdekeinek" alávesse magát... (Egyébként, ha már ezt piszkáljuk, vajon mennyire egyeztethető össze a coubertini eszmével a sportolókat testileg, lelkileg tönkretevő edzésprogram?)

(Az illusztráció a The Economist cikkéből származik.)

ui: Gondolom másnak is feltűnt, de az EPO büntetése érdekes logikai dilemmát okoz. Hiszen, ha több hónapot tölt valaki a hegyekben, akkor természetesen is megnöveli a vörösvértesteinek számát, illetve azok oxigén megkötő képességet (részben épp a szervezetben természetesen létrejövő EPO által). Ez, tudtommal, fair, nem büntethető. Ha a tengerszinten él, de elég szerencsés és hozzáférése van speciális, a magaslati viszonyokat szimuláló akklimatizációs szobákhoz, az szintén belefér a pakliba. Ha viszont nincs pénze ilyen kütyükhöz, és akár minimális EPO-t közvetlenül juttat a szervezetébe (pl. annyit amit a szervezete egy magaslati edzőtáborban termelne), az már kiveri a biztosítékot, azzal megsérti a fair-play szabályait.

Na, ehhez szólj hozzá (3)

2008. július 12., szombat

Természetesen

dolphin | 9:01 | Tudpol

Vida Gábor, az MTA-ELTE Evolúció-genetikai és Molekuláris Genetikai Kutatócsoportjának tagja, watsoni pillanatot élt át a napokban. A Kossuth rádió Közelről c. műsorában intézett kirohanást a melegek, ill. a homoszexualitás, mint viselkedésforma ellen, ami közben mintha kicsit elfeledkezett volna a racionális gondolkodás és érvelés szabályairól.

Gyorsan szögezzük le az elején, hogy nem az a gond, hogy Vida "undorodik a homoszexualitástól", hiszen ez mindenkinek a szubjektív döntése, közünk nem sok van/lehet hozzá. Ám, ha egy evolúciógenetikus akadémikusi minőségében "természetellenesnek", ill. az emberiségre veszélyesnek bélyegez egy olyan viselkedésmintázatot, amire bőven van példa az állatvilágban, akkor viszont kénytelenek vagyunk pontosítani.

Azonos neműekhez való, szexuális természetű közeledést rengeteg állatban megfigyeltek már, így aligha nevezhetjük "természetellenesnek" (egy rövidebb lista a LiveScience-ről). Adott esetben érezhetjük saját morális értékrendünkkel szögesen szembenállónak, de akkor ezt mondjuk, és ne mást.

Az emberiség kipusztulását vízionáló rész, pedig kifejezetten döbbenetesen hangzik egy evolúciógenetikus szájából. Mint minden természetes viselkedésforma, a homoszexualitás is részben genetikaira okokra vezethető vissza (lehet azon vitatkozni, hogy ma divat-e melegnek lenni, de ez nem változtat a tényen, hogy vannak genetikai okok) és a molekuláris biológia haladásának köszönhetően ma már egyre jobban megértjük, hogy mind gerinctelenekben, mind gerincesekben mi hozhatja létre ezeket a magatartás-mintázatokat. Márpedig pusztán egy genetikai variáció csak a legritkább esetekben vezethet egy-egy faj kihalásához, és ez az eset hangsúlyozottan nem ilyen. Nem egy vírussal állunk szemben, nincs miért "Az ember gyermeke" c. filmből ismert jövövíziótól félnünk kellene. Ha a homoszexualitást okozó genetikai varició valóban csökkentené a hordozó populáció fitnesszét (amit durván a gyerekeik, unokáik számával mérhetünk), akkor kétségtelen, hogy viszonylag rövid időn belül kiszórná a természetes szelekció. S, hogy ez jól láthatóan mégsincs így*, az egy evolúciógenetikus számára nem lehet nem egy izgalmas kérdés.

(A kép az oszlói egyetem vonatkozó oldaláról származik. Egyébként pedig ajánlom Ricky Gervais témábavágó, zseniális performanszát. ;-))

*Magyarázatok persze vannak (pl. a meleg férfiak női rokonai, akik ugyanazt a variációt hordozzák, átlagosan több gyereknek adnak életet, így a közösség, a család fitnessze nem lesz kevesebb), de bizonyításuk még várat magára.

Na, ehhez szólj hozzá (8)

2008. május 25., vasárnap

Nem létező hírek nyomában

dolphin | 8:31 | EvoDevo Tudpol

Szóval az erszényes farkas és a Col2A1 gén esete a magyar elektronikus médiával, avagy fiktív hírek a nagyvilágból. Pontosabban létezik egy másik hír a két említett szereplővel, de az, mint látni fogjuk, más, mint amiről a vezető magyar hírportálok "tudósítanak".

"Újra működik a tasmán tigris génje" zengi bele a nagyvilágba az Index/MTI híre, majd nagy lendülettel folytatja: "A tudósok a dns-t egy egér embriójába fecskendezték, amelyben aztán a gén porcszövetet képzett [...] bemutatva, hogy a kihalt erszényes Col2A1 jelű génjének ugyanolyan – azaz porc- és csontképző – funkciója van, mint az egerek saját Col2A1-ének." Pesthy Gábor az origo színeiben nem adja alább, hanem már egyenesen arról értekezik, hogy: "a kinyert DNS-ben lévő Col2a1 nevű gént használták föl (ez a gén a porc- és a csontfejlődést szabályozza.) A gént olyan egérembriókba injektálták, amelyekből előzőleg eltávolították az egér saját Col2a1 génjét. Az embriók a kicserélt genetikai információ ellenére jól növekedtek, és normális módon fejlődött ki a porc- és a csontszövetük is."

Jól hangzik, csak nem ez történt. Pedig, ha a fürge tollú szerzők azt a minimális fáradtságot vették volna, hogy a szóbanforgó cikk bevezetőjét elolvassák, akkor láthatták volna, hogy miről van szó: "We isolated a transcriptional enhancer element from the genome of an extinct marsupial, the Tasmanian tiger [...] then examined the function of the enhancer in vivo".

Magyarán nem a Col2A1 gént, hanem egy szabályozó elemét izolálták, arról pedig végképp nincs szó, hogy Col2A1 gént nélkülöző egereket használtak volna fel. Mindössze az említett szabályozó régiót (amit eleve úgy izoláltak, hogy a szekvenciája nagyon hasonlított az egér Col2A1 génjének megfelelő szabályozó eleméhez) egy ún. riporter génhez kötötték, aminek átíródását jól lehet követni egy festési eljárás révén embriókban. S mivel az erszényes farkas szabályozó eleme pont olyan mintázatot hozott létre, mint az egér saját szabályozó régiója tette volna, a következtetés az, hogy a funkció konzervált (persze, mivel a szekvencia eleve nagyon hasonló volt, ezen azért csak mértékkel - értsd: nem - lepődünk meg). Az egész kísérletsorozatban az az egyetlen úgymond különleges, hogy az erszényes farkas mára már kihalt és a DNS darabkát egy múzeumi preparátumból szerezték be. Ettől eltekintve a kísérlet eléggé rutin feladat egy jobb egérlaborban.

Mindezek tükrében nem tudok nem azon filózni, hogy amíg ez a jereváni rádió szintjén működő tollforgatás a standard, addig hogyan fognak a magyar olvasók tényszerűen tájékozódnak a világ tudományos életéről...?

Pask AJ, Behringer RR, Renfree MB (2008) Resurrection of DNA Function In Vivo from an Extinct Genome. PLoS ONE 3(5): e2240. doi:10.1371/journal.pone.0002240