2005. december 6., kedd

 

Mitől akkora az arcod?

 dolphin | 6:03 | EvoDevo

Ha az emberiség leghosszabb ideje futó és leglátványosabb eredményeket produkáló genetikai kísérletét kellene megnevezni, akkor a kutyatenyésztés igen jó eséllyel pályázhatna a lista első helyére, mint arra az eddigi legteljesebb kutya törzsfát publikáló csapat is rámutat [1]. Az egyik elterjedt vélekedés szerint az első szelidített ebek valahol Ázsiában jelentek meg és innen vándoroltak különböző nomád csoportok oldalán a sarkkör felé, Afrikába illetve végül Európába. Mindenesetre ezt látszik alátámasztani a fent említett tanulmány eredménye is, hiszen a kutyák törzsfáján a farkashoz legközelebbi ebek ősi ázsiai és arktikus fajtákhoz tartoznak (1. Ábra).

1. Ábra: Nyocvanöt kutyafajta és a szürke farkas genetikai összehasonlításából készült törzsfa. Az ázsiai és arktikus fajokat tartalmazzák a legrégebbi elágazások, míg a legtöbb Európában nemesített faj a klasszikus statisztikai módszerekkel nehezen szétválasztható "All other breeds" csoportba került. (Ezen belül érzékenyebb módszerek három nagyobb csoportot különítettek el: az elsőbe elsősorban a pásztorkutyák pl. skótjuhász, komondor, kuvasz kerülnek, de ide tartozik a bernáthegyi és a szürke agár is (ez utóbbi meglepő lehet, hiszen az afgán agár az egyik ősi fajtaként jelenik meg: arról lehet szó, hogy a szürke agarat később nemesítették az afgán névrokonától függetlenül), a másodikba a masztif-félék (masztif, bulldog, boxer, bull-terrier) találhatók (itt külséejében "kakukktojás" a németjuhász) még minden más fajta a harmadik csoportban van.) [1]

Mindenestre a szorgalmas és céltudatos tenyésztgetésnek meglett az eredménye mind genetikailag (a fajták közötti genetikai különbség a különböző kutyák közti variáció közel harmadát teszi ki - összehasonlításként a nagyon elkülönült humán populációk között is max. 5-10% ez az arány), mind mint azt nyilván fölösleges ecsetelnem kinézetileg (fenotípusosan). Mi okozhatott ilyen - viszonylag - gyors fenotípusos változást? Az egyik lehetséges okról, a gének szabályozó szekvenciáiban bekövetkező változásról már írtam korábban, de van egy másik igen érdekes elképzelhető ok is.
A különböző genomokban viszonylag gyakoriak az ún. mikroszatelliták. Ezek általában két vagy három bázis ismétlődéséből állnak (pl. CACACACACACA... vagy CAGCAGCAGCAGCAG...), előbbi főként nem kódoló DNS-re jellemző, míg utóbbi a fehérjéket kódoló DNS-re . Mindmáig nem teljesen tisztázott okokból, de a legvallószínűbbnek a DNS polimeráz "megcsúszását" tartják, az ismétlődések száma gyakran változik különböző egyedek között (ez az oka annak, hogy kódoló szekvenciában triplet ismétlődések vannak, hiszen a genetikai kód is "hárombetűs", így a csúszás erdeménye egy extra aminosav, míg dinukleotida ismétlődés esetén, az egész "leolvasó keret" eltolódna és a mikroszatellita után levő DNS teljesen mást kódolna). Ezt egyrészt remekül lehet hasznosítani rokonsági vizsgálatokban (ha közeli rokonokban vizsgálunk több mikroszatellitát, azok nagy valószínűséggel egyezni fognak), másrészt azonban a túl hosszúvá váló ismétlődések olyan súlyos betegségeket okozhatnak mint a spinocerebelláris ataxia vagy a Huntington-kór.
Egy texasi kutatócsoport azt kezdte el vizsgálni, hogy összefüggésbe hozhatók-e a mikroszatelliták hossza az egyes kutyák morfológiai tulajdonságaival [2].

2. Ábra: Kutyakoponyák morfológiájának gyors változása: az A panelben fajtiszta bernáthegyi koponyák láthatók ~1850-ből (felül), 1921-ből (középen) és 1967-ből (alul), a B panelen bull-terrier koponyák 1931-ből, 1950-ből és 1967-ből, végül a C panelen újfullandi koponyák 1926-ból, 1964-ből és 1971-ből. A középső terrier-koponya gazdájának runx-2 génjében az egyik mikroszatellita hosszabb mint a modern bull-terrierek azonos génjében. (Ez alátámasztja a kutatók modelljét, de azért egy egyfős minta nem igazi, szóval csak óvatosan lelkesedni... ;-)) [2]

A koponyamorfológiát befolyásoló transzkripciós faktorokat végignézve korellációra leltek a Runx-2 nevű fehérjében levő mikroszatelliták hossza és a koponya alakja között. A Runx-2-ben kétfajta mikroszatellita van egymás után: az egyik egy poli-glutamin (polyQ) szekvenciát kódol, a másik pedig egy poli-alanint (polyA). Általában más kísérleti rendszerekben a polyQ növekedés (bizonyos határok között) a transzkripció aktivációs képességet növelik, míg a polyA növekedés ugyanazt csökkenti. A kimutatott összefüggés szerint a polyQ/polyA arány összefügg a koponya hosszával és hajlásával (2. Ábra).
Hogy egy kis plusz zamata legyen a sztorinak a pireneusi juhászkutyákban jelen levő polidaktíliát (hat lábujjuk van az ebeknek) is hasonló okra tudták visszavezetni. Ezúttal az Alx4 transzkripciós faktorban leltek egy 51 bázispárnyi deléciót (amely semelyik más kutyafajtában nem volt jelen). Ennek okán valószínűleg az Alx4 működésképtelenné válik és nem tudja a célgénjeit aktiválni a fejlődő végtagbimbóban; az Alx4 mutáns allélját hordozó egerek is egy extra lábujj büszke tulajodnosai (3. Ábra).


3. Ábra: Az Alx-4 mutációja mind egerekben, min pireneusi juhászkutyákban többujjúságot (polidaktíliát) okoz. [2]
[1] Parker HG, Kim LV, Sutter NB, Carlson S, Lorentzen TD, Malek TB, Johnson GS, DeFrance HB, Ostrander EA, Kruglyak L. (2004) Genetic structure of the purebred domestic dog. Science 304:1160-1164.
[2] Fondon JW 3rd, Garner HR. (2004) Molecular origins of rapid and continuous morphological evolution. Proc Natl Acad Sci USA 101(52):18058-63. Epub 2004 Dec 13.

Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!

2005. december 5., hétfő

 

"This isn’t really, and never has been, a debate about science."

 dolphin | 3:26 | EvoDevo Áltudományok
A Natural History Magazine aktuális száma zanzásított ID vs. evolúció vitát közöl a téma prominenseinek tollából: Michael Behe vs. Ken Miller, William Dembski vs. Robert Pennock és Jonathan Wells vs. Eugenie Scott adok-kapok, valamint Barbara Forrest írása szerepel a lapban.
Emellett az aktuális Darwin kiállítás apropóján Richard Dawkins, Sean Carroll és mások esszéi (vagy azok részei) is olvashatók ugyanott.

Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!
 

ÉRTEM vita - Update

 dolphin | 2:34 | Áltudományok ÉRTEM-vita
A fair-play szellemében: a napokban kaptam kézhez Farkas Ferenc válaszlevelét előző "viszontválaszomra". (Természetesen amint időm engedi válaszolni fogok - remélhetőleg valamikor az elkövetkezendő két héten belül.) Továbbá Tasi István biztosított, hogy hamarosan előző leveleim valamilyen formában szintén szerepelni fognak a honlapjukon.

Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!

2005. december 4., vasárnap

 

Golf-áram szünet?

 dolphin | 0:27 |

A Nature aktuális számában van egy cikk ami a globális felmelegedés témakörében vet újabb követ a már amúgy sem álló vízbe. (Részletes populárisabb beszámoló az Economist-tól és egy szakmaibb a RealClimate.org-on.) A lényeg, hogy nagyon kezd úgy tűnni, hogy a Golf-áramlat lassul, és ha minden igaz ez a felmelegedés miatt a világóceánba kerülő több édesvíz miatt van. Ez különösen Ny-Európának rossz hír, mert lényegesen hűvösebb teleket vetít előre az Atlanti-ócán partvidékére. Mindenestere lesz miről tárgyalni Montrealban, az éppen folyó ENSZ Klímaváltozás konferencián.


Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!

2005. december 3., szombat

 

"Miben reménykedtek?"

 dolphin | 7:14 | Áltudományok ÉRTEM-vita

Na ez van amikor az emberre ráomlanak a feladathegyek. Itt van egy remek kis sztori amiről már egy hónapja kellett volna írnom, de eddig mégsem jött ki a lépés.
Szóval Mindentudás Klub: "Evolúció és/vagy kreáció?". Tegnap este végre szakíthattam annyi időt, hogy végignézzem, és természetesen koránt sem vagyok kibékülve a látottakkal. Ha már vita, legyen kövér: ha az ÉRTEM és szimpatizánsai publikus vitát akarnak és az MTA hajlik rá, hogy ennek teret adjon, hát adjon, de akkor legyen az tisztességesen megszervezve. Már pedig, hogy lehet úgy vitázni az evolúcióról, hogy egyetlen szál biológust sem hívnak meg??? (Persze az is lehet, hogy meghívtak, de senki nem fogadta el a meghívást: ez esetben intő példa kell legyen ami Amerikában történt. A kreacionisták tudományos körökben nem rúgnak labdába, ezért populáris "ismeretterjesztéssel" próbálkoznak maguknak híveket szerezni. Márpedig, ha a médiabeli szerepléseikre a tudományos világ nem reagál, akkor még sikerrel is járhatnak és utánna lehet vakarni a fejünket, amikor lassan a tenyérjósok is kérik felvételüket az Akadémia soraiba...) Még szintén az elején, két kicsit mellékesebb dolog (igazából a szervezők hozzáállásával kapcsolatos továbbra is) amin kiakadtam: egyrészt a beszélgetés közben a háttérben mutatott képanyag tudományos szempontból igencsak halovány volt, másrészt pedig kíváncsi lennék, hogy a Mindentudásnál hogyan képzelik el a kiegyensúlyozott vitát, amikor honlapjukon Tasinak szentelnek egy külön interjút, mást azonban meg sem kérdeznek...
A négy résztvevő közül igazából csak Tasinak és Kampis Györgynek volt érdemi hozzászólása a témához, Pléh Csaba és Jeszenszky Ferenc (hogy pontosítsak, neki volt egy a témába vágó megjegyzése amire lentebb reagálnék) bár kétségtelenül mondott néhány érdekes filozófiai vonatkozású dolgot, érzésem szerint inkább csak jelenlétével emelte a rendezvény "fényét". Tasi többé-kevésbé az előre sejthető koreográfiának megfelelően végigment a hagyományos kreacionista mantra-halmazon és még ügyesen arra is szakított időt, hogy kis pamfeltjüket reklámozza. Volt itt "az evolúció csak elmélet", baketriális flagellum, "még nem csináltak..."-t, szóval csupa olyan dolog amire már legutóbbi levelemben reflektáltam (sajna úgy tűnik nem volt sok foganatja). Emellett volt a soha ki nem hagyható "400 ID párti tudós" (persze Tasi egyrészt azt felejtette el megemlíteni, hogy míg ezeket a neveket a Discovery Institute négy év alatt kaparta össze, addig az ellenpetíciót szeptember végén négy nap alatt 7733-an szignózták, másrészt az a 400 már csak 399, ugyanis Robert Davidson leiratkozott a listáról) és persze annak a sugalmazása, hogy aki nem kreacionista, annak az életmódja nem lehet annyira erkölcsös mint az előbbieké. (Utóbbit egyszer szeretném megtudni, hogy vajon milyen felmérésre alapozzák, én ugyanis egyetlen releváns kutatást ismerek, annak pedig az eredménye nem egészen ez....)
Kampis György remek munkát végzett a tudományfilozófiai vonatkozások hangsúlyozásában, de nyilván nem elegendő információ birtokában iszonyú magas biológiai vonatkozású labdákat nem ütött le (ugye, ehhez kellett volna egy szakmabeli). (Ennek ellenére az egész műsor legjobb beszólása a címben szereplő kérdése volt Tasihoz... ;-)))

Igazából az egész szeansznak három olyan pontja van amire itt reflektálnék.
1. Jeszenszky Ferenc állítása, miszerint az abiogenezis nem kompatibilis a termodinamika második főtételével. Ez egy klasszikus kreacionista típus-szöveg, ami természetesen nem igaz. (És ne szépítsünk, külön fáj ezt egy tekintélyes fizikus szájából hallani.) A második főtétel ugyanis zárt rendszerekre alkalmazható. Márpedig a Föld sosem volt egy zárt rendszer és ma a fellelhető biomassza (kritikus vagy kritikátlan ;-)) felépítéséhez szükséges energia elsősorban egy külső forrásból, a Napból származik. (Az pedig tudomásom szerint nem mond ellent semmilyen fizikai törvénynek, hogy egy nyílt rendszerben, amelybe egy külső forrásból folyamatosan energia kerül, helyenként csökken az entrópia.)
2. Az első kérdező "honnan van az információ?" típuskérdése. Mivel feltételezem, hogy nem William Dembski elmélete járt szószerint a kérdező fejében, most egy egyszerűbb példát adnék a kérdés abszurditására. Természetesen ilyenkor mindig vita tárgya lehet, hogy mit is értünk "információ" alatt, de szerintem azt el lehetne fogadni közös nevezőként, hogy egy olyan mutáció amely egy organizmusnak új tulajdonságot/képességet kölcsönöz, az növeli az organizmus genomjának információ tartalmát. S, hogy ne menjünk messzire, vigyázó szemünket vessük csak a madárinfluenza vírusára. Már volt szó arról, hogy időnként a madárinfluenza összeszed elég mutációt és szépen átugrik ránk (ergo a fenti definíció szerint genetikai anyagjának információ-tartalma megnő): kíváncsi lennék, hogy a kérdést feltevő úriember szerint, szükség van-e ehhez bármiféle intelligenciára...?
3. És végül az utolsó előtti kérdező megjegyzése Hackel rajzaira. A gyakran olvasható kreacionista vélemény szerint (egyszerűsítve) "Haeckel csalt ergo a tudósok csalnak és mivel Darwin Haeckelre is támaszkodott, nyilván az evolúció is hamis". Az állítás mindkét részével komoly gondok vannak, egyrészt mert Haeckel hibáira pont kortárs tudósok kezdték felhívni a figyelmet, másrészt Darwin von Baer embriológiai megfigyeléseit használta munkájához (Haeckel releváns embriológiai témájú művei A fajok eredete után jelentek meg.) Egyébként a reláció fordítva igaz: Darwin valóban nagy hatással volt Haeckel gondolkozására.

Ha már Haeckelnél vagyunk, akkor essen szó kicsit hosszabban is a történetről, hogy csalt-e vagy sem, meg mi is volt a híres Biogenetikai Törvénye. Ernst Hackel német zoológus volt, aki mint korában oly sokan, igazi polihisztorként a biológia nagyon sok ágával foglalkozott (a Radiolariákkal foglalkozó munkásságát a "Proteus" című dokumentumfilm mutatja be). Embriológia területén elsősorban kicsit félresikerült Biogenetikai Törvény fűződik a nevéhez illetve az embriológiai metszetei körül kialakult botrány.
Az ominózus törvény szerint "az egyedfejlődés megismétli a fajfejlődést" ("ontogeny recapitulates phylogeny"), ami szószerint értelmezve azt jelentené (nem is kis lamarckista beütéssel), hogy embrionális fejlődésük során a fajok felveszik elődjeiknek felnőtt alakját. Ez természetesen nem igaz és ezzel a legtöbben le is tudják a kérdést. Amit kevesebben tudnak, hogy Haeckel véleménye azért ennél bonyolultabb volt, már Ő is tudatában volt a kijelentés képtelenségének. Michael Richardsonnak van egy remek tanulmánya ("Haeckel's ABC of evolution and development") amelyben számos eredeti idézettel igazolja ezt (a cikk egy kicsit hosszú, de igazi tudománytörténeti csemege, érdeklődőknek mindenképpen ajánlott.):

"If [recapitulation] was always complete, it would be a very easy task to construct the whole phylogeny on the basis of ontogeny. If one would like to know the ancestors of each higher organism, including man, and from which forms this species developed as a whole, one would only need to follow the chain of forms of his individual development from the egg onwards; then one could consider each of the existing morphological stages as representative of an extinct ancient ancestral form. [...] But in the great majority of animals, including man, this is not possible because the infinitely varied conditions of existence have led the embryonal forms themselves to be changed and to partly lose their original condition."
A cikk további érdekessége, hogy részletesen vizsgálja a "Haeckel hamisított" kérdéskört. Ennek az az alapja, hogy Haeckelt már kortársai közül is többen azzal vádolták, hogy az említett ábrájának második sorában az emberi embriót egy kutyaembrióra cserélte, hogy nagyobb legyen a hasonlóság. Mint arra azonban Richardson rámutat, Hacekel szinte az összes metszetét kortárs vagy korábbi anatómusok (Rhatke, Ecker, von Baer) illusztrációi alapján készítette. Az ominózus kép valószínűsíthető forrása is megtalálható Richardson cikkében és azt Haeckel valóban viszonylag pontosan másolta le. DE: máshol (amit sokan nem hangsúlyoznak) tényleg szépített a valóságon. Az metszet-táblázat első sorában levő embriók már-már stilizáltak, számos esetben a végtagbimbók nem lettek berajzolva és még más kisebb-nagyobb torzítások is előfordulnak. Így, bár azt valóban helyesen illusztrálja az ábra, hogy fiatalon a különböző gerinces fajok embriói jobban hasonlítanak egymásra mint idősebb korukban (erre egyébként von Baer jött rá, még Haeckel előtt, és azóta is több tucat kísérlet bizonyította), tudományos értéke nulla, és (szerintem) az oktatásban is csak úgy érdemes használni, hogy az ábrák sematikusságát kihangsúlyozzák. A fölösleges vitákat és félreértéseket elkerülendő sokkal jobb és célszerőbb lenne áttérni az ábra Richardson által készített, új verziójára (különös tekintettel a kis kígyóra és a bébi denevérre ;-)). Egyébként Richardson véleménye pont azért releváns ebben a témában, mert Ő volt az aki a legalaposabban végigvizsgálta a haeckeli illusztrációt, kikeresve hogy milyen tévedések vannak benne, azaz nehéz lenne azzal vádolni hogy Haeckelnek próbál falazni.


Na, ehhez szólj hozzá (2) | Főoldalra vele!

2005. december 1., csütörtök

 

Az igazi kiHIVás...

 dolphin | 4:22 | Humán Mikrobiológia

Ma van az AIDS világnapja és sajnos idén sincs túl sok örömre ok. A UNAIDS és WHO 2003-ban indított ambíciózus "3x5" programja, mely 2005-re 3 millió harmadik-világbeli beteg számára akart biztosítani antivírus gyógyszereket, "csak" kb. 1 millióig jutott (ami önmagában szép eredmény, de mégsem a kitűzött cél), s minden kontinensen tovább növekedett a megbetegedettek száma. Ez önmagában szomorú adat s csak súlyosbítja, hogy mindez úgy történt, hogy a betegség mortalitása még mindig igen magas (azaz sokkal többen betegedtek meg, mint két egymást követő év különbsége, hiszen az egyik évben a statisztikákat gazdagítók egy jelentős része már nem él a következő évben). Uganda (amely az AIDS elleni küzdelem egy kirakatországának számít) egyes körzeteiben a legutóbbi felmérések kiderítették, hogy a fertőzöttek számának drasztikus (6.2%-os) csökkenése bizonyos körzetekben nem a szexuális szokások megváltozása miatt következett be, hanem tragikus módon az említett magas mortalitás miatt. Persze azért akadnak optimizmusra okot adó adatok is: Kenyában a fertőzött terhes nők aránya az 1999-es 28%-ról 9%-ra csökkent, és azért Uganda számos körzetében a csökkenő mortalitás egyértelműen magatartásbeli változásokkal hozható összefüggésbe. S bár továbbra sincs a betegség ellen védőoltás, a keresésébe beleölt tengernyi pénz és energia ellenére, a tüntetek kezelésére szolgáló gyógyszerek ára a sztratoszférikus magasságokból havi néhány dollárra csökkent. Ez még mindig sok egy szub-szaharai család számára, de reményt ad arra, hogy a következő határidőt tartani lehet és 2010-re minden rászoruló hozzájuthat a szükséges gyógyszeradagjához.


Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!

2005. november 30., szerda

 

Face/Off

 dolphin | 19:58 | BioBulvár
Nem, nem a filmre gondolok. Ez most a "real thing". Igaz nincs benne Travolta és Cage, de ez nem von le semmit a hír értékéből. Pár hete már volt egy cikk a BBC News-on, hogy sebészek elvileg lehetségesnek tartják az arctranszplantációt, de ki gondolta volna, hogy ilyen hamar meg is csinálják. Egy kutyatámadás miatt eltorzított arcú hölgy kapta a transzplantátumot (a donor egy agyhalott hölgy(?)) Franciaországban. A film annyiban nem igaz, hogy mivel a koponyák alakja is különböző, az új arc nem fog a donorra sem hasonlítani. De azért kemény lehet: reggel felkelsz és valaki más néz rád a tükörből... Nem véletlen, hogy hangsúlyozzák a dolog etikai, pszichológiai vonzatait....

Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!
 

biomaTematikus

 dolphin | 7:19 |

Jajj, izé, mea klumpa, ez majd lemaradt: madbal és serpico kollegák a Tilos tematikus-matematikus napján "evolúciós és etológiai modellekről és játékelméletről" csevegnek.


Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!
 

Kis kuzinunk, a Platynereis

 dolphin | 5:34 | EvoDevo

A kétoldali szimmetriájú állatok két nagy csoportra oszlanak, aszerint, hogy az ősbélüreg (archenteron) nyílásából a szájnyílás vagy a végbélnyílás alakul ki. Az előbbi csoportot Protostomiának (ez többé kevésbé megegyezik az "ősszájúak" fogalmával), míg utóbbit Deuterostomiának ("újszájúak") nevezzük. (Van itt a levegőben néhány örökérvényű poén, hogy a két csoport kölcsönösen minek tarthatja egymást, de most inkább nem lőném le őket... ;-)) Az eddigi genomprojectek adatainak egyik érdekes hozadéka, hogy a Protostomia csoportba tartozó rovarok (Drosophila, háziméh) és fonalférgek (C. elegans) genomja kompaktabb és kevesebb intront tartalmaz mint a Deuterostomia csoporthoz tartozó a gerinces genomok. (Az intronok olyan, fehérjét nem kódoló szekvenciák, melyek a genomi DNS-ben a kódoló szekvenciák (exonok) közé ékelődve vannak jelen, azonban az mRNS transzkripciója közben kivágódnak a végső "termékből", így a fehérje szintézis helyszínére már csak a kódoló szekvenica kerül.) Erre két magyarázat létezhet: a valamikori közös ősben (Urbilateria) kevés intron volt és a gerincesek vonala szedett össze újakat, vagy a közös ősben sok intron volt, de a rovarok valahogy elvesztették őket.

1. Ábra: A Platynereis intronjainak helyét összevetve más állatok intronjaival, a legnagyobb megegyezést a gerincesekkel találjuk (A). Hasonlóan, az emberi intronok helyzetét összevetve más állatokéval a Platynereis genomja kiugróan magas hasonlóságot mutat a Protostomia csoportban (B). (A szürke nyilakhoz tartozó csoportnevek hasonlósági értékei azért magasabbak mint a csoport egyes tagjaiéi, mert a csoportban fellelhető összes intront ábrázolják - vagyis durván extrapolálnak a közös ős genomjára.)

Az aktuális Science egyik cikke a vitát az utóbbi magyarázat javára látszik eldönteni [1]. Egy tengeri gyűrűsféreg, a Platynereis dumerilii exon-intron szerkezetét vizsgálva kiderült, hogy bár a Protostomia csoporthoz tartozik, az intronok géneken belüli helyzete és átlagos száma (7.8) sokkal közelebb van a gerincesekéhez (8.4), mint a Protostomián belüli Ecdysozoa csoportban levő rovarokéhoz és fonalférgekéhez (2.4-5.4). (1. Ábra) Gyorsan megjegyezném, hogy ez nem azt jelenti, hogy az eddigi filogenetikai fák fabatkát sem érnek. Ezeket az orthológ szekvenciák összehasonlítása alapján készítették és igen megbízhatók. Itt mindössze intronok helyéről van szó és nem a szekvenciájukról. Így a Platynereis megmarad ősszájúnak, mégha az ebből a csoportból vizsgált fajok közül filogenetikailag is ő áll hozzánk a legközelebb.

A cikkből levonható legfontosabb következtetés az, hogy a közös ősnek, az Urbilateriának, minden valószínűségel a gerincesekéhez nagyon hasonló exon-intron szerkezete lehetett, s míg a rovarok evolúciója során a genom igen gyorsan változott és kompaktabb lett, addig ez bennünk és a tengeri gyűrűsférgekben ez nem következett be. Mi - ebből a szempotból - kicsit lassúak voltunk és ezért egy primitívebb állapotot tükrözünk ;-). A szerzők szavaival:

Platynereis and humans can be regarded as similarly slow-evolving representatives of protostomes and deuterostomes, respectively.
Az eredmény érdekes és természetesen kicsit meglepő, ugyanakkor nem teljesen váratlan, mert már voltak jelek a komplexebb, nagyobb genom ősibb jellegére- és a kompakt genomok későbbi kialakulására vonatkozóan. Az egyik ilyen jel, hogy bár a gerincesekben fellelhető Wnt fehérje 12 alcsaládjából 11 szintén megtalálható egy csalánozó fajban (a csalánozók - pl. hidrák - körkörös szimmetriájúak, vagyis a csalánozók és a kétoldali szimmetriájú állatok közös őse az Urbilateria előtt létezett), a Nematostella vectensis-ben, a rovarokban csak hat alcsalád lelhető fel, azaz néhány elvesztődött a hosszú évek alatt [2]. Ráadásul úgy tűnik, hogy a Drosophila olyannyira előrehaladt a nem létfontosságú DNS szekvenciák kiszűrésében, hogy minden ami a genomjában maradt az szigorú szelekció alatt van [3], és valójában szinte egyáltalán nincs fölösleges, ún. "szemét DNS-e" ("junk DNA"), ami a neutrális evolúció fontos játéktere és -szere lenne. Na, de erről majd valamikor máskor. ;-)

[1] Raible F, Tessmar-Raible K, Osoegawa K, Wincker P, Jubin C, Balavoine G, Ferrier D, Benes V, de Jong P, Weissenbach J, Bork P, Arendt D (2005) Vertebrate-type intron-rich genes in the marine annelid Platynereis dumerilii. Science 310: 1325-1326.
[2] Miller DJ, Ball EE, Technau U. (2005) Cnidarians and ancestral genetic complexity in the animal kingdom. Trends Genet. 21(10): 536-539.
[3] Andolfatto P. (2005) Adaptive evolution of non-coding DNA in Drosophila. Nature 437: 1149-1152.

Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!

2005. november 29., kedd

 

BioLego

 dolphin | 6:39 | Mikrobiológia

A restrikciós enzimek (a DNS-t megszabott szekvenciánál hasító fehérjék) felfedezése óta a levegőben van, hogy a molekuláris biológia "kátenpészt" ekvivalensével - azaz gének és szabályozó szekvenciáik szabad kombinálásával - teljesen új feladatokra "programozhatunk" át baktériumokat (és nemcsak). Ennek az egyik primitívebb (bár nem haszon szempontjából) kivitelezése egy-egy különálló gén bevitele a gazdaorganizmusba, lásd még: inzulin termelő baktériumok vagy a genetikailag manipulált növényfajok.
Azonban összetett szignál átviteli mechanizmusok beépítése, bár elvileg minden adott volt rá, sokáig váratott magára. A jég az elmúlt hónapokban látszott igazán megtörni, hiszen egyre több "biológiai szenzorról" és más szintetikus biológiával előállított organizmusról szóló hír jelent meg a populáris médiában. Az első csoportra jó példa az a bakteriális "szenzor" (1. Ábra) amely bizonyos kémiai-gradiensek érzékelésére alkalmas: a különböző koncentrációt különböző színek kibocsájtására programozott bacik érzékelik [1].


1. Ábra: Az agar lemezre kétfajta baci egyvelegét kenték fel: az egyik kisebb, a másik nagyobb AHL (acil-homoszerin lakton, igazából indifferens, hogy mi ez) koncentráció érzékelésére alkalmas. Mint azt a (b) és (c) mutatja, a riporter színek könnyen felcserélhetőek, így a magas AHL koncentrációt (UV fényben) előbb a zöld majd a piros szín jelzi. (A középen található "forrás" UV fényben kékes színt bocsájt ki). [1]

A szintetikus biológia "műfajának" felpörgetése végett az MIT diákversenyeket kezdett néhány éve rendezni biomérnökönek, először csak házon belül, aztán egyre szélesebb körben. Az idei iGEM (intercollegiate Genetically Engineered Machine) versenyen már igazi nemzetközi mezőny indult a lehető legkülönfélébb projectekkel. Ezekből az egyik az eheti Nature-ben publikálásra is került [2,3]. Az austini csapat egy biofilmet hozott létre és nemcsak a klasszikus értelemben (vékony, élő sejtekből álló réteg), hanem a dagerotípiák szellemében. A bakteriális genetika kis házi kedvencét, az E. coli-t bütykölték tovább, és egy kékalga fotoreceptorát fehasználva olyan kiméra transzmembrán fehérjét hoztak létre, amely fény hiányában folyamatosan aktivál egy fekete színt létrehozó fehérjét, azonban ha fény éri inaktívvá válik. Ezért a bacikat kikenve egy agar lemezre és egy adott minát rájuk világítva a minta hamarosan megjelenik a lemezen (2. Ábra). (Valódi intelligens dizájn, kéremszépen... ;-)))


2. Ábra: A kiméra fotoreceptor (Cph8) fény hiányában egy hisztidin-foszfatázon keresztül aktiválja a fekete színt előállítő lacZ gén átíródását, de fény hatására a folyamat inaktiválódik (a). Ezért a bakteriális biofilmre vetített káp "lenyomata" látszani fog (c), sét elméletileg akár különböző árnyalatok is megjeleníthetők valamilyen szinten (d). [3]

A hosszútávú cél azonban sokkal magasabbra törőbb. Egy olyan katalógus létrehozása ahonnan különböző műveletek elvégézésére alkalmas, egymással kompatibilis gének és egyéb moduláris DNS darabok lennének rendelhetők. Ezek segítségével aztán ugyanolyan egyszerűen lehetne biológiai hálózatokat létrehozni mint ahogyan elektromos áramköröket bütykölünk fizika órán. (Lehetne, de azért egyelőre még nem ilyen egyszerű a helyzet, mint azt az iGEM több csoportjának esete is mutatja: a biológiai rendszerek stochasztikusak, néha kiszámíthatatlanok, így gyakran több próbálkozásba kerül egy-egy működőképes "bio-áramkör" létrehozása, nem mindig triviális okokból - egyszerűen még számos, hosszú ideje használt fehérjéről sem tudjuk 100% bizonyossággal, hogy új körülmények között hogyan fog szuperálni.)
Mindenesetre kedves gyakorló és leendő szülők lassan jobb lesz lelkileg felkészülni: a Lego-Technik a múlté, lehet gyűjtögetni a SynthBio-Legóra... ;-))

[1] Basu S, Gerchman Y, Collins CH, Arnold FH, Weiss R. (2005) A synthetic multicellular system for programmed pattern formation. Nature 434: 1130-1134.
[2] Check, E. (2005) Synthetic biology: Designs on life. Nature 438: 417-418.
[3] Levskaya A, Chevalier AA, Tabor JJ, Simpson ZB, Lavery LA, Levy M, Davidson EA, Scouras A, Ellington AD, Marcotte EM, Voigt CA. (2005) Synthetic biology: Engineering Escherichia coli to see light. Nature 438: 441-442.

Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!

2005. november 26., szombat

 

I think

 dolphin | 20:36 | EvoDevo

Mint arra a napokban Niles Eldredge, a pontozott egyensúly elméletének egyik atyja rámutatott a PLoS-Biology hasábjain, ha van a biológiának saját "éegyelőemcénégyzete", akkor az jó eséllyel a Darwin által rajzolt első evolúciós fa lehetne.

Ez és hasonló finomságok kerültek kiállitásra az AMNH Darwin születésének kétszázadik évfordulójára rendezett kiállitásán. Ma, amikor elsősorban "molekuláris evolúcióról" beszélünk és szinte minden, a témához kapcsolódó előadásban DNS szekvenciák tömkelegét lebegtetik át a nézők szeme előtt, különösen érdekes megnézi, hogy hogyan is kezdődött az egész. A kiállitás Darwin személyes holmijain túl kéziratainak (és a hozzá közelállók neki cimzett leveleinek) egyik legteljesebb gyűjteményét vonultatja fel (amit a Cambridge egyetem "Darwin papers" projectjével együtt próbálnak digitalizálni), s ezek révén nyomon követhetjük Darwin gondolkodásának állomásait, hogyan lesz a fiatal teológusból az evolúció elméletének agnosztikus megteremtője (és hogyan befolyásolta vallásos nézeteit kislánya korai halálának személyes tragédiája). Egy biológus számára talán a legérdekesebbek az ún. "transzmutációs jegyetfüzetek" (Darwin a Fajok eredetének csak sokadik kiadásában használta először az "evolúció" szót, egészen addig a "transzmutáció" volt a bűvös betűkombináció) amelyek lapjain fokozatosan alakul ki az új gondolatvilág.
De ez az új gondolatvilág nem teljesen váratlan és előzmény nélküli. Darwin nagyapja, a liberális gondolkozású Erasmus Darwin már maga is hitt egyfajta korai evolúciós elméletben s ez nyilván hatással lehetett unokája világképére. Emellett, mint azt Frank Sulloway hangsúlyozza a Smithonian magazin ehavi számában, Darwint kortársai, John Gould és Joseph Hooker segitették hatalmas gyűjteményének pontos kategorizálásában (Darwin az elején a pintyfajait - melyek származásának pontos meghatározásához FitzRoy kapitány segitségét kellett igénybe vennie, ugyanis saját jegyzetei nem voltak elég pontosak - csak ugyanazon faj variációinak tartotta, a kor kreacionista gondolkodásának megfelelően).
Mindezek mellett két fontos dolog sugalmazódik a kiállitás által: egyrészt a ma méltatlanul kevésszer emlegetett biogeográfiai bizonyitékok kiemelkedően fontos szerepe az evolúciós gondolkodásmód kialakulásában, illetve az, hogy a "természetes szelekció" elméletéhez Darwin sokat meritett Thomas Malthus, angol politikai közgazdász, az erőforrások körüli emberi kompeticióról szóló nézeteiből.

De szintén érdekesek a személyesebb vonatkozású irományok, például Darwin reakciója Alfred Wallace váratlan levelére (amelyben az Indonéziában tartókodó ifjú naturalista gyakorlatilag a Darwinéval teljesen megegyező elméletet vázol fel), vagy amelyek a házassághoz és "minden példányok legérdekesebbéhez", feleségéhez kezdetben fűződő, mai szemmel igencsak groteszk viszonyát tükrözik. Vagy éppen azok, melyekből kiderül, hogy milyen kevésen múlt, hogy ma az evolúció kapcsán a galapagosi pintyekről beszélünk a szigetek poszáta fajai helyett ;-).


Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!

2005. november 23., szerda

 

Élet a bozótban

 dolphin | 17:19 | BioBulvár
A BBC News honlapján találtam néhány képet a napokban induló új David Attenborough sorozatról ("Life in the undergrowth") és ezek alapján gugliztam el a sorozat honlapjáig. Nem tűnik rossznak, az héccencség ... :-)

Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!
 

És miért olyan nagy a szád?

 dolphin | 6:20 | EvoDevo

Mint arra a legelső blogbejegyzésben utaltam, az élőlények alakjaiban bekövetkező változások általában egyes gének felhasználási helyének és idejének változására vezethetők vissza, s ezen változások képezik az evolúció egyik hajtóerejét. Az ilyen típusú változásokat (értelemszerűen) leginkább olyan rokon fajokkal lehet szemléltetni melyek evolúciós időskálán mérve a közelmúltban váltak el, és ha ezen rokon fajok nagyfokú adaptív radiáció (igen különböző ökológiai életterekhez, ún. nichekhez való alkalmazkodás) folytán jöttek létre az érv általában még meggyőzőbb erejű.


1. Ábra A bölcsőszájú halak adaptív radiációjának legfontosabb lépései (először élőhelyhez, majd táplálékforráshoz való alklamazkodás, végül szexuális szelekció). [1]

A fenti állítás szemléltetésére talán az egyik legtriviálisabb példa a bölcsőszájú halak esete. Kelet-Afrika Nagy Tavaiban (Tanganyika, Viktória, Malawi) mintegy 400 bölcsőszájú halfaj él, melyek egy közös ősből alakultak ki cirka 700.000 év leforgása alatt. Feltehetőleg három nagy adaptációs "robbanás" játszott szerepet a fajok kialakulásában (1. ábra). Először az élőhely alapján két csoport különült el: a homokos aljzat közelében illetve a sziklás környezetben lakók, majd utóbbiak a táplálkozási szokásuk alapján tovább specializálódtak szilárd tápanyagot rágcsálókra illetve lebegő tápanyagot fogyasztókra. Végül szexuális szelekció során jöttek létre a különböző színes mintázatok [1].

2. Ábra A M. zebra karcsúbb állkapcsának kialakulása összefügg azzal, hogy bmp4 mRNS csak az első kopoltyúív végében található, ellentétben a L. fuellerbonival, ahol a masszív állkapocs az egész kopoltyúívben jelenlevő bmp4-el társul (készült [2] alapján).

Egy közelmúltban megjelent tanulmány [2] a második alkalmazkodási kör okait vizsgálja. Ehhez két különböző táplálkozási szokású halfajt hasonlítottak össze, ezek a Labeotropheus fuelleborni (LF) ill. Metriaclima zebra (MZ). Elöbbinek a sziklákon levő algák rágcsálásához alkalmazkodott rövid, de robusztus alsó állkapcsa van, míg utóbbinak karcsúbb és hosszabb az említett testrésze (minthogy a szóbanforgó hal mindenevő, ez nem meglepő). A két fajt keresztezve és a lérejövő ún. F1, illetve az ennek a keresztezéséből származó F2 nemzedék egyedeit vizsgálva lehetőség nyílt annak a meghatározására, hogy melyik kromoszómán vannak az állkapocs méretét/alakját befolyásoló gének. Ez a meghatározás azért lehetséges, mert az utódok nyilvánvalóan nem teljesen egyformák, sem genetikailag, sem külalakjukat tekintve, így kapcsolatot lehet találni bizonyos kromoszómális genetikai markerek és az állkapocs egyes jellegzetes paraméterei között. (Egy fontos megjegyzés: az igazán szemfülesek biztos kiszúrták, hogy két faj keresztezéséről beszélek, ami az állatoknál alkalmazott faj definíció értelmében max. steril utódokat hozhatna létre, így F2 szóba sem jöhet. A helyzet az, hogy a faj definíciója egy mesterséges kategória, és bár általában igaz, nem feltétlenül alkalmazható mindig. Jelen esetben a két faj között a különböző színezet miatt a természetben létezik egyfajta szexuális izoláció, de azért annyira (még) nem különböznek egymástól, hogy ne hozzanak létre életképes hibrideket.) A vizsgálat egyik érdekes eredménye, hogy bizonyos tulajdonságok együtt változnak: az állkapocs hossza, illetve magassága (ínyencek kedvéért: a coronalis processus mérete) között negatív összefüggés van (azaz minnél rövidebb az állkapocs, annál magassabb egyben). A másik pedig, hogy ezek a tulajdonságok (egyebek mellett) a bone morphogenetic protein 4 (bmp4) nevű génhez kapcsolódnak.

A bmp4, mint neve is mutatja, azon faktorok osztályába tartozik, amelyek a csontfejlődésben is szerepet játszanak (még rengeteg más szerepük is van, de a téma szempontjából ez a legfontosabb). Egyebek mellett egyes arccsontokban is expresszálódik, ami érthető módon itt külön érdekessé teszi. Ezek után már nem is annyira neglepő, hogy a vizsgálat tárgyát képező két halfajban jelentősen különbözik a bmp4 átíródásának helye és mértéke. Míg MZ egyedekben az első kopoltyúív (ez hozza létre az alsó állkapcsot) végére korlátozódik a jelenléte, addig a robusztusabb állkapcsú LF halakban az egész kopoltyúívet kitölti (2. Ábra). Eddig szép és jó a dolog, de, hogy kerek legyen a történet okozati összefüggést kell kimutatni a bmp4 expresszió változás és az állkapocs alakja között. Ehhez a jól bejáratott "kísérleti nyulat", a zebrahalat használták: mesterségesen megnövelve a Bmp4 szintet a halak állkapcsa sokkal robusztusabb lett. (A történet ott sántít egy kicsit, hogy ez a robusztusabb forma nem járt együtt az állkapocs hosszának csökkenésével, ennek egyik valószínű oka lehet, hogy a Bmp4 mennyiségét az összes szövetben megemelték és nemcsak az első kopoltyúívben.

3. Ábra A különböző Geospiza fajok csőralakja összefügg a bmp4 expresszió szintjével. [3]

És ha már Bmp4 valamint adaptív radiáció, akkor nem mehetünk el a legklasszikusabb példa mellett: Darwin pintyeinek csőrformája.
Ha az evolúcióval kapcsolatban másra nem is igen, de arra majdnem mindenki emlékezni fog, hogy Darwint a Galapagos szigetken elő pintyek (Geospiza fajok) sokfélesége is megihlette elmélete kidolgozásakor. A szigetcsoporthoz tartozó földdarabokon közös őstől származó, de igen változatos életformákhoz alkalmazkodott pintyek éledegélnek és a ez az alkalmazkodás legjobban talán csőrük alakjában nyilvánul meg. A csőrök formagazdagsága mögötti embriológiai okokat keresve egy harvardi csoport végignyálazta azokat a növekedési faktorokat, amelyekről tudott, hogy szerepük van a madár arckoponya kialakulásában. Véletlen vagy sem, de épp a bmp4 volt az amelyik változott a különböző fajok között (3. Ábra), mégpedig úgy, hogy a szélesebb csőrrel rendelkező madarak csőr mesenchymájában megnőtt a szintje [3]. Az okozati összefüggést természetesen itt is vizsgálták és csirkeembriók csőrkezdeményében növelték meg mesterségesen a Bmp4 vagy a Noggin (egy Bmp antagonista) szintet, ami a várt eredményt hozta: előbbi esetben a csőr mérete megnőtt, míg utóbbiban lecsökkent.
Nem teljesen világos, hogy pontosan milyen változásokat okoz a bmp4 expressziós szintjének megemelkedése, de feltehetőleg a sejtek osztódását segíti elő és így növeli a méretet, legalább is erre utal a csirke- és kacsacsőr összevetése [4].

A galapagosi pintyek történetének egyik legszebb mozzanata, hogy nemcsak az evolúció ihletői voltak, de ma is talán az egyik legjobb szemléltetői. Peter és Rosemary Grant, a Princeton egyetem két kutatója hosszú évtizedek óta vizsgálja ezeket a kis madarakat. Ennyi idő alatt szárazabb és nedvesebb periódusok követték egymást a szigeteken, és a pintyek test- valamint csőr mérete ezek függvényében változott. Az 1977-es szárazságot követően a szigeteken csak nagy és kemény magok fordultak elő, aki ezeket nem tudta fogyasztani az éhenhalt. Ennek megfelelően az egyik vizsgált pintyfaj (G. fortis) populációinak csőrmérete módosult és robusztusabb lett, alkalmasabb a kemény magok feltörésére. Néhány évvel később azonban a kedvező esők miatt sok apró mag és kevesebb nagyobb volt fellelhető a szigeteken. Ekkor az előbbiek fogyasztására alkalmasabb kisebb csőr jelentette az evolúciós előnyt. Talán mondanom sem kell, hogy a ezekben az években milyen irányban változott a pintypopuláció csőrmérete [5]... ;-))

[1] Danley PD, Kocher TD (2001) Speciation in rapidly diverging systems: lessons from Lake Malawi. Molecular Ecology 10(5): 1075-1086.
[2] Albertson RC, Streelman JT, Kocher TD, Yelick PC (2005) Integration and evolution of the cichlid mandible: The molecular basis of alternate feeding strategies. Proc.Nat.Acad.Sci. USA 102(45): 16287-16292.
[3] Abzhanov A, Protas M, Grant BR, Grant PR, Tabin CJ. Bmp4 and morphological variation of beaks in Darwin's finches. Science 305: 1462-1465.
[4] Wu P, Jiang TX, Suksaweang S, Widelitz RB, Chuong CM. Molecular shaping of the beak. Science 305: 1465-1466.
[5] Grant PR, Grant BR. (2002) Unpredictable evolution in a 30-year study of Darwin's finches. Science; 296: 707-711.

Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!

2005. november 22., kedd

 

Elmérgesedők

 dolphin | 21:05 | EvoDevo

Az egyik legismertebb amerikai tudományos újságíró, Carl Zimmer ír a blogjában az ausztrál Brian G. Fry legutóbbi kutatásáról, ami múlt héten került fel a Nature honlapjára [1]. Fry különböző hüllők mérgeit tanulmányozza és ez alapján jutott a felismerésre, hogy a méreg kiválasztás a kígyók megjelenése elött meglévő hüllő-tulajdonság, amely ennek megfelelően a kígyók testvér csoportjaiban is jelen van (mint azt a mellékelt ábra is mutatja). (A kígyók mérgek területén mutatott kreativitása azonban így sem lebecsülendő, hiszen a Serpentes ág kb. 17 máshol nem található méregfajta büszke tulajdonosának mondhatja magát.)

Amiért még szintén érdemes a fenti ábrán egy kicsit elmélázni, az az, hogy a Varanidae csoportba beletartoznak a komodói sárkányok. A népi (és nemcsak) bölcsesség márpedig azt tartotta ezekről, hogy harapásuk azért veszélyes, mert erős bakteriális fertőzést okoz, ami halálos lehet. (Nem tudom kiűzni a fejemből Koestler "A vakvéletlen gyökerei"-t, mert épp szombaton az American Museum of Natural History (AMNH) hüllő termében levő kitömött óriásgyíkok előtt elmélkedtünk kineto kollegával arról, hogy egy ilyen megharap és jön a szepszis... ;-)) Mint az Aetiology bloggere rámutat, a cikk alapján nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen a varánuszoknak is van mérge. S valóban, Fry a cikkben maga is utal rá, hogy a komodói sárkány harapása perceken eblül hasító fájdalmat, erős duzzadást, véralvadásbeli zavarokat és szédülést okoz, amelyek nem bakteriális fertőzésre (ennyi idő arra nem is elég), hanem aktív méregre utalnak.

[1] Fry BG, Vidal N, Norman JA, Vonk FJ, Scheib H, Ramjan SF, Kuruppu S, Fung K, Blair Hedges S, Richardson MK, Hodgson WC, Ignjatovic V, Summerhayes R, Kochva E. (2005) Early evolution of the venom system in lizards and snakes. Nature 2005 Nov 16; [Epub ahead of print]

Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!
 

Schönborn és ID

 dolphin | 16:02 | Áltudományok

Továbbra sem halad jól az intelligens dizájn (ID) mozgalom szekere. A napokban George Coyne atya ismét világossá tette, hogy szerinte az elmélet áltudomány ("Intelligent design isn't science even though it pretends to be") és lassan eléri a tízezres nagyságrendet azon papok és lelkipásztorok száma, akik a vallás valamint az evolucionizmus összeférhetősége mellett teszik le a garast (Clergy Letter Project). Sőt, Christoph Schönborn, bécsi érsek is kicsit világosabban fogalmazta meg az ID-hez való viszonyát (bár azért engem egy kicsit a delphoi jóslatokra emlékeztet nyilatkozata). Egyrészt bár szimpatizál az ID azon alapgondolatával, hogy az élet komplexitása egy felsőbb tervező jelenlétére utal, ezen gondolatmenetét (az ID mozgalommal szöges elentétben) nem tudományra hanem ésszerűségre alapozza. A Reuters-nek adott interjújában megismétli egyik nem túl régi kijelentését, miszerint a klasszikus kreacionizmus nem tudományos elmélet és a keresztényénység kompatibilis az evolúció gondolatával

"The biblical teaching about creation is not a scientific theory," he said, restating a Catholic view that contrasts with the literal reading of some conservative U.S. Protestants opposed to Darwin. "Christian teaching about creation is not an alternative to evolution."
valamint azt is hangsúlyozza, hogy a Vatikán fenntartásai a neoDrawinizmussal szemben elsősorban filozófiai jellegűek:
"Although his reading on evolution has covered several scientific disciplines, Schoenborn stressed his objections to neo-Darwinism were essentially philosophical. Like his mentor Pope Benedict, he is deeply concerned that materialism -- the science-based view that matter is the only reality -- is crowding out religious and spiritual thinking in modern man's perception of the world. "It's all about materialism, that's the key issue," he said."

Véleményének utóbbi része igen korrekt, hiszen az "értelmes tervezettség" kérdését "névértékén", azaz (vallás)filozófiai kérdésként kezelve, a róla való vitát átemeli abba a paradigma-rendszerbe, ahova való.

Előzmény: Habemus Designatorum?


Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!
 

Hwang őssejt etikája

 dolphin | 15:45 | Humán

Nemrég írtam a koreai Woo-Suk Hwangról és őssejtekhez kapcsolódó munkájáról. Nos, Hwang professzor újból a címlapokon szerepel, bár gyanítom, hogy ezúttal lemondana a kétes megtiszteltetésről. Ugyanis ez alkalommal egy továbbgyűrűdző botrány a híradások apropója.

Hwangot elég kemény kritika érte nemrég koreai kollegái és a Koreai Bioetikai Társaság részéről, amikor kiderült, hogy néhány kísérlete alapanyagául szolgáló petesejtek az egyik diákjától származnak. Ez értelemszerűen összeegyeztethetetlenség (pl. nem lehet egyértelműen kizárni, hogy az illető nem kényszer hatása alatt "adakozott", vagy nem kapott valamilyen más ellenszolgáltatást emiatt) gyanúját veti fel, ami különösen ezen az etikailag amúgy is kényes területen komoly probléma lehet. Bár Hwang a kritikát azzal hárította el, hogy az egész a diák rossz angolsága miatti félreértésből ered [1], a történet november 13-án újabb kanyarulatot vett. Mint arról az International Herald Tribune (IHT) beszámolt Hwang legközelebbi amerikai munkatársa, Gerald Schatten, húsz hónap után váratlanul megszakította az együttműködést, arra hivatkozva, hogy elképzlehető, Hwang hazudott neki etikai kérdésekben.
Hwnag rögvest mindennek a legalaposabb kivizsgálását ígérte. Valószínűleg már ennek a kivizsgálási folyamatnak a részeként a Miz Medi korház vezeto˝je, Roh Sung Il, hétfo˝n elismerte, hogy húsz esetben a kutatásban felhasznált petesejtek nem önkéntes adományból származtak, hanem az adományozó nőknek fejenként 1440$-t fizetett értük. Ugyan az adott időpontban a koreai bioetikai szabályozás ezt még nem tiltotta és a kórházigazgató, ismételten állítja, hogy minderről a petesejteket felhasználó Hwangnak (aki a cikkei végén a petesejteket mindig "önkéntes adományként tüntette fel) nem volt tudomása, az igazi etikai dilemmát felvető kérdésre (miszerint származott-e a kutatásban felhasznált petesejt Hwang diákjától) nem válaszolt. Bár a botrány (elvileg) a koreai labor munkájának tudományos fontosságából nem von le, komoly jellembeli hiányosságokra deríthet fényt.

Ugyanakkor minden éremnek két oldala van és néhányan már azt is pedzegették, hogy Schatten nem feltétlenül azért szakította meg az együttműködést Hwangékkal mert valódi etikai aggályai lettek volna, sőt. Nevük elhallgatását kérő koreai embriológusokra hivatkozva a The Korea Times arra utal egyik cikkében, hogy Schatten, miután minden lehetőséget kimerítve kihasználta Hwangékat és megszerezte azon kísérletek adatait, melyeket az USA jelenlegi szabályozó rendszere miatt saját maga nem tudott elvégezni, elérkezettnek látta az időt, hogy dobja őket. Hwang valóban nagyvonalú volt pittsburghi kollegájával, s így minimális hozzájárulás mellett Schatten levelező társszerző lett például abban a jelentős Science cikkben, amely a terapeutikus klónozás elérhetőségét villantotta fel. Így amennyiben az őssejtek beváltják a hozzájuk fűzött reményeket és a Karolinska Intézetben elérkezettnek látják majd az időt, hogy ezt Nobel díjjal honorálják, a jelölő bizottságnak nem lesz más választása, mint, mindkét levelező társszerzőt jelölni (hiszen papíron egyformán sokat tettek a munkához). Hogy ezeknek a vádaknak van-e valóság alapjuk, vagy csak a sértődöttség mondatta a koreai kutatóval, előbb-utóbb kiderül.

[1] Mandavilli, A. (2005) Profile: Woo-Suk Hwang. Nature Medicine 11: 464.
Előzmény: Hwang

Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!

2005. november 19., szombat

 

Az év bacija

 csiburaska | 18:30 | Humán Mikrobiológia
A 2005. évi orvosi-élettani Nobel-díjat Barry J. Marshall és J. Robin Warren ausztrál kutatók kapták megosztva a Helicobacter pylori nevű baktérium 1982-es felfedezéséért, illetve annak megállapításáért, hogy a Helicobacter-fertőzés felelős a gyomor- és bélbetegségek egy részéért. Nézzük át együtt, milyen cikkek jelentek meg idén az év bacijáról!

1982 előtt arra a kérdésre, hogy mitől lesz valakinek gyomorfekélye, a lelkes orvostanhallgatók azt a választ biflázták be, hogy a rossz étkezési szokások miatt. Ma már arról tartanak nemzetközi fórumokat, hogy szűrjék-e a tünetmentes lakosságot Helicobacter fertőzésre...

A felfedezésekor Campylobacter pylorinak keresztelt, majd Helicobacter pylorira átnevezett spirál alakú baktérium az emberi gyomrot és a duodénumot (helyes kiejtés itt) fertőzi meg. Az igencsak savas (pH2) gyomornedvről azelőtt azt gondolták, minden baktériumot elpusztít, ám ez a dogma is megdőlt. A Helicobacter szájon át jut a szervezetbe, valószínűleg még gyerekkorban, szekrétummal való találkozáskor („fecal-oral route”), de terjedhet jó monda módjára szájról szájra is tovább. Miután kolonizálják a (gyomorfal sejtjeit a savas gyomornedvtől védő) mukózaréteget, a baktériumok elkezdenek berendezkedni: ureáz nevű enzimet termelnek, ami a nyálból és gyomornedvből származó ureát hidrogénkarbonát – és ammóniumionná bontja, ez utóbbi a gyomorsavat semlegesítve teremt élhetőbb körülményeket a baktériumok körül. A gyomorban a sejtes immunitás elemei, T-limfociták, természetes ölősejtek próbálnak rendet teremteni, sajnos a H. pylori-fertőzés esetén kevés sikerrel. A savas közegben elhalt immunsejtek szuperoxid-gyök tartalmú „fegyvere” a baktériumok helyett a gyomorfalat alkotó sejtekre irányul. Az elhalt sejtek egyrészt tápanyagot szolgáltatnak a kórokozóknak, másrészt fokozzák a kialakult gyulladást. A baktérium által termelt Cag nevű fehérje képes az emberi sejtekkel reakcióba lpéni, foszforilálódni, majd jelátviteli utat aktiválni a gyomorfal és az immunrendszer sejtjeiben, tovább fokozva a gyulladási folyamatot. A kialakuló gyomorproblémákat tehát a baktérium által kiváltott, azt eliminálni képtelen, így önmagát gerjesztő immunválasz okozza. A krónikus gyulladás kezelés hiányában gyomorfekély illetve –rák kialakulásához vezethet.(1)

A Helicobacter pylori okozta gyomorfekély kezelésének legelterjedtebb módja a gyomorsavtúltermelés kezelésére szolgáló proton-pumpa gátlók antibiotikummal kiegészített alkalmazása. Az Európában kifejlesztett kezelés már egy hét alatt hatásosan elmúlasztja a fertőzést, míg az USA-ban alkalmazott terápia kéthetes. (2) A vakcináció napjainkban még nem megoldott, csak az állatkísérletekban mutatkozott hatásosnak a gyomormegbetegedések kivédésében, emberek esetében nem.

Ha a gyomorig eljutottunk, menjünk egy kicsit beljebb az emésztőrendszerbe. Mondjuk először csak az epehólyagig. A chilei nők halálozási listájának élére az utóbbi húsz évben feltornázták magukat az epehólyagot és az epevezetéket érintő rákos megbetegedések. 46 krónikus epehólyag-gyulladásos chilei paciens mintáját megvizsgálva 23 bizonyult pozitivnak Helicobacter pilire. (Eddig 26 Helicobacter fajt írtak le, melyek az emésztőrendszer különböző részeit kolonizálják.) A vizsgálatot kiterjesztették Japánra és Thaiföldre is, ahol a krónikus epehólyag-gyulladásos paciensek 38%a (Thaiföld) illetve 50%a (Japán) bizonyult Halicobacter pozitívnak, míg epehólyag-illetve epevezető-rákos betegek mintái esetén ezek az arányok még magasabbak voltak (79% és 87%), ami a kontrollcsoport értékeihez (5,9% illetve 6,5%) viszonyítva sokkoló. Egy másik Helicobacter faj, a H. hepaticus fertőzése májnaggyobbodást okoz, de krónikus hepatitis és néhány esetben májrák (hepatocelluláris carcinoma) kialakulásához is vezethez. Ezek után már nem is annyira meglepő a felfedezés, hogy a hepaitis C vírus által okozott cirrhosis illetve hepatocelluláris carcinoma szövetmintáiban is 16szor nagyobb arányban fordul elő valamilyen Helicobacter faj, mint az egészséges májmintákban. Hogy hogynan kerülnek ezek a baktériumok a májba, és hogy a májrák kialakulásában mekkora szerepük van, még kérdéses. (3)

2000-ben a világ második leggyakoribb halált okozó ráktípusa a gyomorrák volt. Japán különösen hirhedt vezető szerepéről a gyomorrák-ranglistán. Az USA-ban, Braziliában valamint Japánban élő japánokon végzett tanulmány azt állítja, hogy a só és a sós ételek fogyasztása igencsak nagy szerepet játszik a gyomorrák kialakulásában és mortalitásában. (A sófogyasztásra a 24 órán át gyűjtött vizeletben található kiválasztott só mennyisége alapján következtettek) Azoknál, akik az eredeti japán szokások szerint étkeztek, akár Japánban akár máshol, gyakoribb volt a gyomorrák előfordulása. A japán konyha sóval tartosított élemlmiszerekre épül, a túlzott sóbevitel pedig megnöveli a Helicobacter fertőzés esélyét, a folytatást meg ismerjük. (A szerző nem tesz említést a füstölt ételekről, de köztudottan azok sem tesznek jót a gyomornak) (4)

Hogy mi tesz jót a gyomornak? Az aszpirin semmiképp. Sokak állatorvosi lova az aszpirin, sok bőrt le is húztak már róla. Ám úgy tűnik, hogy a gyomorfekélyes betegek esetében jobb elkerülni az alkalmazását, legalább addig, míg a Helicobacter-kezelés be nem fejeződött. Ugyan az aszpirin, akárcsak a nemszteroid gyulladásgátlók és a Helicobacter pylori között semmi direkt kapcsolatot nem sikerült kimutatni (íme egy ragyogó példa, mi mindenből lehet ciket írni), mindenesetre függelten gyomorfekélyt okozó rizikófaktoroknak tekintendők, tehát csak vigyázat a kontrolálatlan aszpirinfogyasztással! (5)

Haladva az egyre ezoterikusabb újságok felé, megtudhatjuk, hogy viszont a probiotikumokkal kifejezetten jól járunk. Ezek olyan élelmiszerek, mint például a joghurt, kefír, melyek mikroorganizmusokat tartalmaznak, és nem a rossz tárolás, vagy befertőződés miatt. Ezek fogyasztása igencsak ajánlott különböző emésztőrendszeri megbetegedések megelőzése és kiegészítő kezelése céljából, ha ezt eddig nem tudtuk volna (6). És ha már a táplákozástudomány talajára tévedtük, sajnos nem menekülhetünk a tejlobbi kontra testkontroll vitától. A legújabb érvek a tej mellett egészen tudományosan hangzanak. A marhatej zsírtartalma a nyers tejben membránnal körbevett szírcseppekkben található meg. Ez a membrán (MFGM) csökkenti a koleszerinszintet, gátolja a ráksejtek növekedését, gátolja a Helicobacter pylori, az Escherichia coli növekedését és szaporodását, valamint a multiplex sclerosis, az Alzheimer kór, a deprsszió és a sterssz kialakulását. Ám vigyázat! A tejipari feldolgozás során ezek a membránnal körülvett zsírcseppek módosulnak, méretük lecsökken, a membrán tejfehérjékhez kapcsolódhat, tehát a fenti hatások a frissen fejt kezeletlen tejre vonatkoznak! (7)

1. http://www.helico.com/
2. Proton pump inhibitors: update upon their role in acid-related gastrointestinal diseases
Robinson M Int J Clin Pract June 2005, 59, 6, p709-715
3. What are Helicobacter doing in the Hepatobiliary system?
Rocha M, Avenaud P, Menard A, Le Bail B, Balabaud C, Biulac-Sage P, de Magalhaes Queiraz DM, Megraud F Gastroenterology 2005. august Vol. 129. No. 2 p761-763
4. Salt, salted food intake, and risk of gastric cancer: Epidemiologic evidence
Tsugane S Cancer Sci January 2005, vol.96 no.1, p1-6
5. Role of helicobacter pylori eradication in aspirin or non-steroidal anti-inflammatory drug users
Papatheodoridis GV, Archimandritis AJ Worls J Gastroenterol, 7Jul 2005, 11 (25), p3811-3816
6. Probiotics and gastrointestinal diseases
Sullivan A, Nord CE J Intern Med. 2005 Jan, 257 (1), p78-92
7. Invited reiew: Bovine milk ft globule membrane as a potential nutraceutical
Spitsberg VL J Diary Sci. 2005 Jul, 88 (7), p2289-2294


Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!

2005. november 18., péntek

 

Sodomita melanogaster

 dolphin | 5:15 | Viselkedés

Az egyes viselkedésmintázatokat és hasonlóan összetett tulajdonságokat általában számos gén kódolja, ami nem is meglepő, hiszen nyilvánvaló, hogy ilyenek létrejöttéhez számos géntermék összehangolt működése szükséges. Időről, időre ugyan a populáris média bedob egy-egy bombasztikus sztorit az "elhízás"-, "tanulás"-, "öregedés"- stb. génjéről, de az esetek 99.9%-ban túlzásokról van szó. Ha az adott gén szerepet is játszik a szóbanforgó folyamatban, általában csak egy a tulajdonságot meghatározó és kialakító sok gén közül, és nem a fenotípust egyértelműen ki-be kapcsoló szabályozó-gén. Utóbbi (természetszerűen ;-)) minden genetikus álma.
Álom, de nem elérhetetlen, ugyanis néhány példa azért akad ilyenekre is. Az egyik, amely az elmúlt hónapokban többször is a vezető tudományos lapok címlapjára került, az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) párzási viselkedését befolyásoló gén. Hogy ennek működését megértsük, előbb egy jöjjön gyors fejtágító a muslicák nemi jellegeinek kialakulásáról.

A Drosophila négy kromoszómapárral rendelkezik, ezekből egyik a nemi kromoszómapár (a maradék hármat pedig autoszómáknak nevezzük). Hasonlóan az emberekhez, az XY nemi kromoszómapárt hordozó egyed hím lesz, míg az XX-t hordozó nőstény, de lényeges különbség, hogy maga a szex-determináció nem az Y kromoszóma jelenlététől függ, hanem az X kromoszóma/autoszóma aránytól (ezért míg az XXY kombót hordozó egyed nőstény lesz, addig az Y nélküli, mindössze egyetlen X kromoszómával rendelkezőből hím alakul ki). Az X komoszómák száma azért fontos, mert ettől függ specifikus faktorok szintje, amely ha elér egy küszöbértéket akkor bekapcsolja a sex-lethal (sxl) gént, melynek terméke központi szabályozója a nemi jellegek kialakulásának. Jelenléte egyrészt kikapcsolja az ún. "dózis-kompenzációt" (ez az a folyamat ami biztosítja, hogy a hímekben az egyetlen X kromoszómán levő gének terméke ugyanolyan mennyiségben legyen jelen, mint a két X kromoszómával rendelkező nőstényekeben) a male-specific lethal-2 (msl-2) gén fehérjeszintézisének meggátolásával, másrészt szabályozza a tra és tra-2 gének mRNS-ének szerkezetét. (Az utóbbi folyamatot nevezzük "alternatív splicing"-nak, vagyis amikor a pre-mRNSből a nem kódoló szekvenciák, bizonyos hatásokra nem teljesen ugyanúgy lesznek kivágva, így valamennyire különböző fehérjék keletkeznek ugyanabból a génből.) A nőstény specifikus Tra és Tra-2 faktorok pedig hasonló módon két másik gént befolyásolnak, ezek a doublesex (dsx) és a fruitless (fru). Előbbi a testi nemi-jegyekért felelős, míg utóbbinak a párzási viselkedés kialakításában van kulcsszerepe, és hogy mennyire az csak nemrégen derült ki igazán.(Itt van egy jó kis ábra a fent taglalt szabályozórendszerről.)

Nyár elején, szinte egyidőben, Barry Dickson és Bruce Baker csoportja jelentetett meg néhány cikket, amelyek a fru gén részletes jellemzésével foglalkoznak. [1,2,3] Az már régebben ismert volt a génben mutációt hordozó hímek elvesztik érdeklődésüket a "gyengébb nem" irányában, azt azonban csak most figyelték meg először, hogy saját nemükhöz is jobban vonzódnak. Pontosabban, míg a nem mutáns fiatal hímek bár első találkozáskor udvarolnak más hímeknek (fiatalság, bolondság, ugye ;-)), később azonban leszoknak róla, addig ez a leszokás nem következik be a mutáns hímekben. Sőt, amikor genetikai trükkökkel elérték, hogy nőstényekben a fru hím splice-variánsa (FruM) jelenjen meg, a szóbanforgó Drosophila lányok vad udvarlásba kezdtek más nőstények jelenlétében és az udvarlási magatartás apróbb különbségektől eltekintve egy az egyben megegyezik a hímek udvarlási magatartásával (hogy egy kicsit bulvárosodjak, a különbség több tapogatásban és kevesebb nyalogatásban nyilvánult meg ;-)). Mindkét kutatócsoport azt feltételezi, hogy ennek legfőbb oka, a Fru fehérje (egyebek mellett) szagló-receptorokban és a (feltehetően) pheromon érzékelésben szerepet játszó érzékszervekben való jelenléte. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a transzgenikus nőstényekben az udvarlási viselkedés kiváltásához elegendő volt olyan hímeket prezentálni, melyek nőstény pheromonokat termelnek.
Ugyanakkor sem Dickson, sem Baker laborja nem fedezett fel a Fru-hoz köthető, árulkodó különbséget a hím és nőstény muslicák idegrendszere között, ezért egy ideig kicsit misztikus volt, hogy pontosan miért is lehet a drasztikus viselkedésbeli változás. A homály oszlatását egy harmadik csoport kezdte el, akik a múlt heti Nature-ben tették közzé az eredményeiket [4]. E szerint a Fru faktornak anti-apoptotikus hatása van, azaz hímek (és a transzgénikus nőstények) esetében meggátolja egy jól meghatározott idegsejt-csoport elpusztulását (ami normális nőstények esetében, Fru hiányában bekövetkezik). Ezek a neuronok (feltehetően) az ízzekkel és pheromonokkal kapcsolatos információk továbbításában játszanak szerepet, így logikusnak tűnik fontosságuk az udvarlási magatartás kialakításában.

A szokásos logikus kérdés, hogy mi következik ebből, ránk emberekre nézve. A fent említett rendszerből direktben semmi, mert a fru génnek nincsen emberi homológja. Azonban egy-két (egyelőre halvány) analógia felvethető, de előbb, egy ilyen politikailag túlfűtött téma esetében hangsúlyoznom kell, hogy ezeket a kísérleteket nem lehet értelmezni politikai kontextusban. Ezeknek egyedül biológiailag van értelmük és minden ezzel ellentétes értelmezési próbálgatás fölösleges.
Visszatérve az analógiákra: az első kérdés, hogy létezik-e az emberi homoszexualitásnak genetikai komponense? És amennyiben igen van-e ennek valami evolúciós jelentősége? A válasz mindkét kérdésre: elképzelhető. Egy olasz kutatócsoport tavaly publikált eredményei szerint ugyanis, a vizsgált homoszexuális férfiak női rokonai több gyereket hoztak a világra mint a heteroszexuális férfiak női családtagjai [5]. (Ha másoknak is sikerül a vizsgálatot megismételniük, az azért lesz érdekes, mert megmagyarázná, hogy a természetes szelekció miért nem szelektált az érintett - eddig még nem azonosított - gének "homoszexuális" variánsai ellen.) Szintén párhuzamként említhető egy másik kutatás eredménye, amely eredménye azt mutatja, hogy míg a férfiak izzadságában jelenlevő egyik tesztoszteron származék (az egyik humán pheromon jelölt) nőkben és homoszexuális férfiakban aktiválja a nemi viselkedésben (is) szerepet játszó hipotalamuszt, addig heteroszexuális férfiakra nincs hatással [6]. Az azonban egyáltalán nem tisztázott, hogy az emberekre jellemző agyi szexuális dimorfizmus rávetíthető-e a homoszexuálisokra vagy sem (azaz agyuknak biznyos részei morfológiailag "női" jellegűek-e vagy sem), mint ahogy az sem, hogy az említett analógiák élnek-e leszbikusok esetében. Minthogy a fent említett olasz tanulmány nem említi, hogy a homoszexuális férfiak családjában több leszbikus lenne (ennek nyilván több oka lehet, de vegyük most a legegyszerűbbet, hogy nem volt) annyi biztosnak látszik, amennyiben valóban előkerül egy-egy, az emberi homoszexualitásban szerepet játszó gén, az egyáltalán nem a fru-hoz hasonló központi szabályozó gén lesz, hanem csak egy a tulajdonságot kialakító sok közül.

[1] Demir E. and Dickson B.J. fruitless splicing specifies male courtship behavior in Drosophila. Cell 121(5): 785-94.
[2] Manoli D.S., Foss M., Villella A., Taylor B.J., Hall J.C. and Baker B.S. (2005) Male-specific fruitless specifies the neural substrates of Drosophila courtship behaviour. Nature 436: 395-400. Epub 2005 Jun 15.
[3] Stockinger P., Kvitsiani D., Rotkopf S., Tirian L. and Dickson B.J. (2005) Neural circuitry that governs Drosophila male courtship behavior. Cell 121(5): 795-807.
[4] Kimura K., Ote M., Tazawa T. and Yamamoto D. (2005) fruitless specifies sexually dimorphic neural circuitry in the Drosophila brain. Nature 438: 229-33.
[5] Camperio-Ciani A., Corna F. and Capiluppi C. (2004) Evidence for maternally inherited factors favouring male homosexuality and promoting female fecundity. Proc Biol Sci. 271: 2217-21.
[6] Savic I., Berglund H. and Lindstrom P. (2005) Brain response to putative pheromones in homosexual men. Proc Natl Acad Sci USA. 102(20): 7356-61. Epub 2005 May 9.

Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!

2005. november 16., szerda

 

Majomkodás

 dolphin | 3:55 | Viselkedés

Leah mélységet méreget (klikk a képre nagyobb verzióért).

Bár rég elmúltak azok az idők, amikor az eszközhasználatot kizárólagos emberi privilégiumnak tartották, még így is felvillanyozó egyes állatfajok esetén megfigyelni. Különösen, ha a szóbanforgó faj annyira közel áll hozzánk, mint a gorilla. Thomas Breuer és társai Kongó északi részének mocsaras erdeiben kaptak néhány vadon élő gorillalányt bot használat közben lencsevégre.[1] Az igazi kérdés az (sajnos még nincs válasz rá), hogy a gorillák között is, a csimpánzok termesz-vadász magatartásához hasonlóan, szociális úton (vagyis egyfajta mémként) adódik-e át a bot használatának csínja és bínja.

[1] Breuer, T., Ndoundou-Hockemba, M. and Fishlock, V. (2005) First Observation of Tool Use in Wild Gorillas. PLoS Biol. 3(11): e380

Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!

2005. november 14., hétfő

 

Habemus Designatorum?

 dolphin | 5:03 | Áltudományok

Nincs könnyű helyzetben az aki a Vatikán és az Értelmes Tervezés (ID) viszonyát próbálja manapság tisztán látni. Míg II. János Pál pápa idején viszonylag egyértelmű volt a Szentszék álláspontja a kreacionista-evolucionista vitában, mára a helyzet homályosabbá vált.
1996 október 22.-i beszédében II. János Pál egyértelműen kiállt az evolúció mellett pontot téve azon spekulációk végére, hogy a katolikus egyház támogatja az ID-t, vagy a kreacionizmus bármilyen más formáját (az idézetek angolul vannak, mert a legtöbbre nem leltem magyar nyelvű fordítást):

"Today [...] some new findings lead us toward the recognition of evolution as more than an hypothesis. In fact it is remarkable that this theory has had progressively greater influence on the spirit of researchers, following a series of discoveries in different scholarly disciplines. The convergence in the results of these independent studies—which was neither planned nor sought—constitutes in itself a significant argument in favor of the theory."
Természetesen ez nem jelentette, hogy a Vatikán mindenestül elvetette a Teremtés könyvét, minössze azt, hogy elfogadta az emberi test evolúció útján való létrejöttét, a lelket azonban isteni adománynak tartotta:
"Pius XII underlined the essential point: if the origin of the human body comes through living matter which existed previously, the spiritual soul is created directly by God ("animas enim a Deo immediate creari catholica fides non retimere iubet"). (Humani Generis)"

Ezzel az említett vita hosszú ideig elülni látszott, mígnem a néhai pápa halála után Christoph Schönborn, bécsi érsek alaposan fel nem kavart a kedélyeket júliusban a New York Timesban megjelent publicisztikájával (személyes véleményem szerint, cikkének időzítése, minimum érdekes). Ebben II. János Pál 1996-os beszédét lényegtelennek bélyegzi és azt fejtegeti, hogy bár a közös őstől való származás nem vonható kétségbe, maga az evolúciós folyamat magán viseli a tervezettség, isteni beavatkozás jegyeit. (Sőt, szavai szerint, minden olyan gondolatrendszer amely nem foglalkozik a tervezettség nagyszámú (sic!) bizonyítékával az ideológia és nem tudomány.)
Schönborn írása (mely valószínűleg az ID szellemi fellegvárának számító Discovery Institute lobbizása nyomán készült) éles kritikát kapott egyebek mellett a katolikus egyházon belülről is. Andrew Greeley és George Coyne, a vatikáni obszervatórium vezetője egyaránt felrótták az érseknek, hogy nyilatkozata azt sugallja, hogy a vallás tudományos következtetéseket diktálhat. Coyne atya levele különösen érdekes, két idézetet ki is emelnék belőle:

"Science is completely neutral with respect to philosophical or theological implications that may be drawn from its conclusions. Those conclusions are always subject to improvement. That is why science is such an interesting adventure and scientists curiously interesting creatures. But for someone to deny the best of today’s science on religious grounds is to live in that groundless fear just mentioned.
[...]
God lets the world be what it will be in its continuous evolution. He is not continually intervening, but rather allows, participates, loves."
A nagyszámú kommentár Schönbornt magyarázkodásra készítette és október elején egy előadásában arra hivatkozott, hogy pontatlan fogalmazása okozta a félreértéseket. Ő az evolúciót szellemi történelmünk egyik nagy művének tartja, és számára az evolúció és az isteni teremtés nem zárja ki egymást, hanem mivel az egyik tudomány a másik pedig vallás, sokkal inkább kiegészítő szerepük van.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Gianfranco Basti, a vatikáni Science, Theology and Ontology Quest (STOQ) vezetője egy november eleji sajtótájékoztató alkalmával, egyúttal megerősítve II. János Pál 1996-os szavait. Azonban néhány nappal később XVI. Benedek arról beszélt, hogy a világot egy "intelligens projectként" kell felfogni, és a természetes világ mögött egy kreatív ok található. Vajon azt jelzi-e, hogy a Vatikán állápontja az evolúciót és ID-t illetően változóban van? Coyne atya szerint ilyesmiről szó sincs, s ezt látszik alátámasztani a pápa egyik könyve, melyet még Ratzinger bíboros korában írt. "Kezdetben" című művében bíborosként a pápa kiállt az előzőleg már említett dualista felfogás mellett, azaz, hogy a tudomány és a vallás különböző rendszerben értelmezhető, így semmiképpen sem lehetnek egymásnak ellentmondóak, csak egymás kiegészítői:

"We cannot say: creation or evolution, inasmuch as these two things respond to two different realities. The story of the dust of the earth and the breath of God, which we just heard, does not in fact explain how human persons come to be but rather what they are. It explains their inmost origin and casts light on the project that they are. And, vice versa, the theory of evolution seeks to understand and describe biological developments. But in so doing it cannot explain where the "project" of human persons comes from, nor their inner origin, nor their particular nature. To that extent we are faced here with two complementary -- rather than mutually exclusive -- realities."

Mindent egybevetve tehát, az ID tábornak nincs sok örömre oka; eleddig a katolikus egyház hivatalos álláspontja nem változott (bár nem kétlem, hogy az egyházon belül is bizonyos mértékben különbözhetnek az álláspontok) és kitart az előző pápa hagyománya és az evolúció elméletének alapgondolatai mellett.


Na, ehhez szólj hozzá (0) | Főoldalra vele!

« Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére »
Mijez
A Kritikus Biomassza egy főként biológusokból álló baráti társaság blogja, ahol megmondjuk a véleményünket mindenféle biológiával kapcsolatos témáról és nemcsak...